Apja Dr. Erdélyi Emil fotó- és illatszer-kereskedő, marosvásárhelyi üzlete az Agfa erdélyi vezérképviselete. Családjával együtt Auschwitzba deportálták.
Első képét 13 évesen készíti Kállay Miklós miniszterelnökről. Érettségi után fényképésztanonc, majd közgazdasági egyetemet végzett. Diplomája után mégis esztergályosként kell dolgoznia. 1949-53: az Új Út c. kolozsvári zsidó hetilap munkatársa; 1954: a Dolgozó Nő újságírója és fényképésze; 1956: a Román Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének fotósa; 1958-88: az Új Élet fotórovatának vezetője. Marosi Ildikóval a 60-as évektől rendszeresen készített interjúkat és fotósorozatokat a romániai magyar művészekről. 1988-ban áttelepült Magyarországra. Többek közt Orbán Balázsról, Teleki Sámuelről jelentetett meg – eredeti fényképeik felfedezésével – könyveket.
Irodalom
DEÁK T.: ~ kiállítása elé, A Hét, Bukarest, 1976. június
SZEGŐ GY.: A kövek üzenete, Beszélgetés ~sal, Fotóművészet, 1993/3.
BODOR P.: ~ hallgatag képei. Respublika, 1994/21.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1970-76 • Korunk szerk., Kolozsvár
1974, 1978 • Bukarest
1991 • Portrék, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (kat.)
1992 • Erdélyi arcok, sorsok, Sümeg
1992, 1995 • Magyar Ház, New York
1993 • Régi zsidó temetők, Kongresszusi Központ, Washington • Magyar Köztársaság ENSZ-képviselete, New York • Régi zsidótemető-kertek művészete, City Galéria
1994 • Portrék, Könyvesház, Budapest • Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs
1996 • Zsidó Kulturális Központ, Aachen.