1960: AFIAP; 1963: EFIAP; a Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1965: érdemes művész. Iparoscsaládból származik, géplakatosinas. 1908: Ganz; 1911: a Schlick-Nicholson gépgyár műszaki rajzolója. A Ganzban dolgozó Belházy Imre neves amatőr segíti fotós pályakezdését. A Frölich-Fodor Filmriport vállalatnál dolgozott; 1919-ben a Vörös Film Riport (a Tanácsköztársaság forradalmi filmhíradója) operatőre. 1920-1927 között a Star Stúdió operatőre (filmjei: A dada, 1919; A szerelem mindent legyőz, 1920; Gróf Mefisztó, 1920; Mackó úr kalandjai, 1920; Ben Columbus, 1921; Link és Fink, 1927). 1927: Balogh Rudolf és Mihályfi Ernő javaslatára az Est Lapok fotóriportere (képei főként a Pesti Napló Képes Mellékletében jelentek meg). Később a Híd, a Film, Színház, Irodalom, 1945 után a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő, Hungarian Foreign Trade, Ungarischer Aussenhandel munkatársa volt. Fél évszázadon keresztül ott volt a gépével mindenütt, ahol megörökítésre méltó esemény történt. A korszak neves és névtelen alakjai is megőrződtek képein: Derkovits Gyula, Walter Gropius, Móricz Zsigmond, Pablo Casals, Thomas Mann és József Attila, Kodály Zoltán, Rippl-Rónai József, Karinthy Frigyes, Pór Bertalan és Fjodor Saljapin, Benjanimo Gigli, Bartók Béla, a windsori herceg, Ferenczy Noémi, Tersánszky Józsi Jenő. Sohasem politizált, nem vett részt politikai mozgalmakban, de képeiben humanista módon, a szegénység, igazságtalanság ellen agitált. Hihetetlen munkabírással dolgozott. Itthon a sajtóban megjelent képei is jócskán hozzájárultak a szöveggel egyenrangú képhasználathoz a lapokban. Az elsők között alkalmazta a bemozdulásos életlenséget, vitákat provokálva vele a tűéles, ámde statikus riportképekhez szokott szerkesztőkkel. Szakmai tekintélyét mutatja, hogy őt bízták meg a nemzeti ereklyének számító Petőfi-dagerrotípia restaurálásával (1955), amit a kor műszaki színvonalának megfelelően el is végzett.
Escher Károly élete és műve (a 2010-es Escher kiállítások kísérőszövege)
Escher Károly 1890-ben Szekszárdon született, de iskolai tanulmányait már Budapesten végezte. Nagyon fiatalon először műszaki rajzoló nagy gépgyárakban, majd több filmhíradó és játékfilm operatőre volt. Első filmjén még Fedák Sári énekelte a toborzót. Nevét ott olvashatjuk Damó Oszkár stábjában a Bródy Sándor művéből 1919-ben forgatott A dada, majd a Star stúdió további filmjeinek stáblistáján is. Filmes életszakasza nagyjából lezárult a húszas évek második felében.
Jött, volt és maradt a fényképezés. Már 10 évesen szivarosdobozból fabrikált kamerát magának. 1912-ben megkapta élete első igazi fényképezőgépét. 1928-ban Balogh Rudolf és Mihályfi Ernő hívták fotóriporternek az Est Lapokhoz azt követően, hogy Munkácsi Márton Berlinbe szerződött. A korabeli Magyarország legtekintélyesebb sajtóbirodalmához három napilap, Az Est, a Magyarország és a Pesti Napló, majd később a Pesti Napló Képes Melléklete tartozott. Több mint 10 évet töltött itt. A mindennapos „képgyártást” meghaladva számos jeles fényképet készített. Neki is szerepe volt abban, hogy a Pesti Napló képes melléklete a harmincas években a magyar képes sajtó legjobb orgánumává vált. A lap kényszerű megszűnése (1939) után a Híd és a Film Színház Irodalom fotográfusa lett. 1945-öt követően dolgozott a Képes Világ, a Színház, a Képes Figyelő, a Kis Képes című lapoknak. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) fotográfusaként ment nyugdíjba, de még a későbbiekben készített fényképeket a Hungarian Foreign Trade című külkereskedelmi reklám-folyóirat számára.
1958-ban jelent meg Vajda Miklóssal közösen készített könyve Bajor Giziről, 1959-ben pedig a Riportfényképezés című kötete. 1965-ben – egy évvel halála előtt – volt életmű kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 1966-ban – már halála után – jelent meg Foto Escher címmel egy róla szóló kis könyv. „Munka Érdemrend ezüst fokozat” és „Érdemes Művész” kitüntetése mellett sem kapta meg azt az elismerést, amely szakmai teljesítménye folytán megillette volna.
Életműve rendkívül sokszínű. Mindegyikünk találkozott tanulmányai során Escher-művel: József Attila és Thomas Mann találkozásának dokumentálása, A csodálatos mandarin előadásáról készített híres bemozdulásos-elmosódó képe mindannyiunk számára ismerős.
Az elsők között alkalmazta a kisfilmes kamerát, a bemozdulásos életlenséget, vitákat provokálva a tűéles, ámde statikus riportképekhez szokott szerkesztőkkel, fotóítészekkel. Ez a stílus, no meg Escher mindenre nyitott személyisége eredményezte, hogy ránk hagyott életműve is rendkívül heterogén. Fényképezett államfőket, politikusokat, meg kilakoltatott nincsteleneket, razziák elszenvedőit. Színésznőket és szerelmespárokat a parkban, halálra ítélt gyilkost és nyírott pudlit, hóeséstől poétikus utcát, balesetet, sporteseményeket és bálokat. Megörökítette Bartókot, de Szálasit is, témát jelentett neki a kivilágított Budapest és a nádfödeles parasztház is. Rengeteg fotót csinált.
Riportfotósi mivoltában esetenként akár a rendőri szervekkel való összetűzés kockázatát is vállalta például azzal, hogy a tiltás ellenére fotografálta vallomása közben a férjgyilkos és „darabolós” Bognárnét. Az elsők között volt jelen gépével a biatorbágyi viadukt-robbantás helyszínén. Ott készült „nagytotálja” okkal vált az utóbbi időszakban képaukciók sikeres darabjává. Hivatásszerűen fényképezte korának szinte valamennyi közéleti szereplőjét. Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc éppúgy megjelentek képein, mint Tildy Zoltán, Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, és a hazatérő Károlyi Mihály. Erről a sokszínűségről az 1965-ös kiállítás értelemszerűen nem tanúskodhatott.
Együttérzéssel közelített a társadalmi peremhelyzet és az anyagi nyomorúság áldozataihoz. Escher a magyar szociális fényképezés legjobbjai közé tartozott, a hangyatelepi nyomornegyedről készített sorozata olyan társadalmi felháborodást indított el, mely végül a nyomortelep felszámolásához vezetett. Kívánhat-e többet egy (riport)fotós?
Irodalom
~ munkássága [előszó: MIHÁLYFI E.], Budapest, 1966
ANGELO: Reflexek, Magyar Fotográfia, 1934/7.
HEVESY I.: A magyar fotóművészet története, Budapest, 1958
SZEGEDI E.: A magyar fotográfia mesterei, Fotó, 1964/5.
CSÁNYI M.: ~nál, Fényképművészeti Tájékoztató, 1964/5-6.
VÉCSEY GY.: Kiállítás és életmű, Fotó, 1965
MIHÁLYFI E.: ~ szociófotói, Századok, 1969/4.
M., AUER-ME. AUER: Encyclopédie Internationale des Photographiers, 1985
TŐRY K.: ~, in: The Hungarian Connection. The Roots of Photojournalism
FORD, C.: (kat., National Museum of Photography, Bradford, 1987)
TŐRY K.: ~ 1890-1966, in: A fénykép varázsa, Budapest, 1989.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1965 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1978 • (emlékkiállítás), a Magyar Fotóművészek Szövetsége vándorkiállítása.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1934 • Iparművészeti Kiállítás, Milánó.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Fotómúzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Távirati Iroda, Budapest.
