1946-48-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. 1948-ban kivándorolt Magyarországról. Az Ausztriában és Kanadában töltött évek után, 1954-ben végleg Franciaországban telepedett le. 1957 végétől, szakítva addigi absztrakt festészetével, a figurális ábrázolás felé fordult. Húsz éven keresztül rendszeresen dolgozott Ibizán, ahol a sziget természeti szépségeit, a tengert, a kikötőben pihenő hajókat, parti jeleneteket és fürdőzöket megörökítő képeket festett. Később az őt körülvevő apró tárgyak ragadták meg figyelmét, és azóta is ezek szolgáltatják csendéleteinek témáját. Jelentősek a neves Mourlot-műhelyben készített, könyveket illusztráló litográfiái (Saint-Exupéry összes művei, 54 litográfia, 1963; P. Verlaine: Sagesse, Jadis et Naguère, 12 litográfia, 1966).
• 1954-ben végleg letelepedett Párizsban, és ekkor indult el festői karrierje is. Itt fedezte fel az akkor korszerű absztraktot, a tasizmust, amely néhány évre az ő alkotói világát is meghatározta. Amikor megmutatta képeit Pierre Loebnek, az európai szinten is egyik legjelentősebb galériás azonnal szerződést kínált fel számára. A Galerie Pierre-ben tartották 1925-ben a szürrealisták első csoportos tárlatát, rendszeresen kiállított többek között Miró, Braque és Picasso, de – magyar művészek közül – láthatta itt már korábban a közönség Czóbel Béla, Réth Alfréd, Rogi André, Prinner Anton, illetve később Kallós Pál, Vajtó Ágota és Szenes Árpád műveit is. Érdemes megemlíteni a galéria egy másik, személyesebb jellegű magyar vonatkozását is: Fehér György szerződtetése táján találkozott Pierre Loeb Vajtó Ágotával is, akit aztán később feleségül vett.
A Pierre Galéria művészeként Fehér György absztrakt képeket festett, néhány év után azonban úgy érezte, hiába sikeres, e kifejezésmód mégsem megfelelő számára. A döntő élményt egy velencei utazása jelentette: a város festői szépsége keltette érzést nem lehetett visszaadni a vásznon az addigi absztrakt módon. Ekkor a művész megvált a biztonságot jelentő galériától, hogy megtalálja a számára megfelelő pikturális nyelvet. Kísérletei révén kialakított egy félig absztrakt, félig figuratív stílust, amellyel végre ki tudta fejezni az élményt, amely megérintette és alkotásra ösztökélte. A Pierre Galériában 1959-ben rendezett „Nyolc harmincéves festő” című kiállításon már ilyen képpel jelentkezett. Ugyanebben az évben a legfontosabb párizsi galériás negyedben található Galerie de Seine-ben nyílt önálló tárlata. Rövidesen egy képe, amelyet a Charpentier Galériában állították ki, akkora sikert aratott, hogy egyszerre négy galéria kínált számára exkluzív szerződést, melyek közül a Bellier Galéria ajánlatát fogadta el. A hatvanas években az egyik legfontosabb galériás, a japán Tamenaga kötött vele szerződést, miután első találkozásuk alkalmával már egyszerre megvásárolt tőle több mint hatvan képet. Együttműködésük mintegy 15 évig tartott. Ebben az időszakban Fehér felépítette házát Ibizán, ahol évente több hónapot is eltöltött családjával. A mediterrán napfény ihlette hangulat, az ottani házak, kikötők azóta is visszatérő elemei képeinek. 1974-ben az egyik legfontosabb spanyol galériában, a madridi Theonál láthatta alkotásait az európai közönség. A nyolcvanas évektől számos francia galéria – mint a Galerie Anne Colin, a Galerie Corianne, vagy a barbizoni Cotérue – rendezett tárlatot műveiből. Magyarországi bemutatkozásával egészen 2000-ig várnia kellett, amikor is a Derkovits Galériában ismerkedhettek meg képeivel a budapestiek.
(Kiss Zsuzsa)
Irodalom
BENEZIT, E.: Dictionnaire critique et documentaire des peintures, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Gründ, 1999.
Bővebb életrajz
Családjában nem ő volt az első festő: nagybátyja, Fehér Józsefsokáig a Montparnasse-on élt, és több párizsi kiállításon szerepelt. Fehér György tizenhat éves volt, amikor szülővárosából Budapestre ment, hogy beiratkozzon a Képzőművészeti Főiskolára. Fiatal kora miatt elutasították, de Ország Lili, akivel az elkeseredett Fehér az iskola folyosóján ismerkedett meg, elintézte, hogy részt vehessen Szőnyi óráin. Végül 1946-ban a Főiskola rendes növendéke lett. 1948-ban barátjával és iskolatársával, Kallós Pállal elhagyta Magyarországot.
Európa több országában megfordult, majd 1950-ben Párizsba érkezett, de tíz hónap múlva innen is tovább indult, és három évig Kanadában élt. 1954-ben telepedett le végleg Franciaországban. A Párizsban töltött évek után, a természet közelségére vágyva, 1973-ban Montcourt-Fromonville-be költözött.
Az ötvenes évek elejének absztrakt képeit 1957 végétől – elsősorban Bonnard festészetének hatására – a figurális ábrázolás váltotta fel, szerkesztésében, kompozíciójában az absztrakt tapasztalatait is felhasználja. Festményeinek visszatérő témái a tengerparti, kikötői jelenetek és a mindig más arcot mutató mediterrán tenger. Húsz éven át rendszeresen festette Ibiza tájait. „Arra van szükségem, hogy a minket körülvevő látványból megragadjon valami. Azután már évekig tudok dolgozni a képen a műtermemben is, olyan élesen emlékszem arra, ami megfogott.”
Csendéleteit, amelyeknek motívumait környezetének hétköznapi tárgyai szolgáltatják, a visszafogott színek sokfélesége és harmóniája jellemzi. Ugyancsak gyakran jelenik meg festményein a félig nyitott ajtó vagy ablak motívuma is, ahol helyet hagyva a titoknak, csak részben fedi fel a mögöttük rejlő látványt.
Első egyéni kiállítása 1959-ben volt a Galerie de Seine-ben. Ugyanebben az évben egy jelentős tárlaton is szerepelt, amelyen a Pierre Loeb által vezetett Galerie Pierre Huit peintres de trente ans címmel nyolc harmincéves művészt, Fehéren kívül Gérard Cabus-t, Fokast, Raymonde Godint, Janneau-t, Antoine Ponçet-t, Georges Romathier-tés Vajtó Ágotát mutatta be. Vajtó Ágotához testvéri barátság fűzte, a festőnő halála után ő lett a hozzá került művészi hagyaték gondozója.
Fehér csoportos tárlatai közül érdemes kiemelni a Galerie Charpentier- ban 1963-ban rendezett Grands et jeunes d’aujourd’hui-t, a párizsi Musée d’Art Moderne 1964. évi Ecole de Paris és az ugyanott rendezett 1980-as Hommage ã Pierre Loeb című kiállítását. 1968 és 1976 között rendszeres résztvevője volt a tokiói Tamenaga Galéria Nemzetközi figuratív kiállításának. A számos franciaországi mellett több egyéni kiállítása volt külföldön is, így többek között 1968-ban és 1971-ben a tokiói Keio Umeda Galleryben, 1970-ben a bázeli Galerie Münstenbergben, 1973-ban az osakai Tamenaga Galleryben, 1974-ben a madridi Galería Theóban, 2000-ben és 2001-ben pedig Budapesten, a Derkovits Galériában. 2001-ben a MagyArt magyar kulturális programsorozat keretében tiszteletbeli meghívott vendége volt a fontainebleau-i Városházán rendezett csoportos kiállításnak. 1963-ban a Saint-Exupéry összes műveihez ötvennégy, 1966-ban Paul Verlaine: Sagesse és Jadis et Naguêre című írásaihoz tizenkét litográfiát készített a neves Mourlot-műhelyben, ahol olyan művészekkel találkozott, mint Chagall, Picasso, Miró és Bernard Buffet.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1959 • Galerie de Seine, Párizs
1961 • G. Muratore, Nizza
1965 • Galerie J.-C. Bellier, Párizs
1968 • Keio Umeda G., Tokió
1969, 1971 • Keio Umeda G., Osaka
1970 • Galerie Münsterberg, Bázel (CH)
1972 • G. d’Art Contemporain, Ibiza (SP)
1973 • Tamenga G., Osaka
1973, 1979 • Galerie Anne Colin, Párizs
1974 • Theo G., Madrid
1984 • Country Club, Rueil-Malmaison
1988 • Galerie Cirianna, Párizs
1990 • Galerie Gloux, Concarneau (FR)
1991 • G. Claude Hemery
1993 • Galerie Saint-Sauveur, Dinan (FR)
1995 • Galerie J. Merle d’Aubigne, Párizs
1996 • Galerie J. et M. Badin, Fontainebleau (FR)
1997 • Espace Jean de Joigny, Joigny (FR)
2000 • Derkovits Galéria, Tiszaújváros
2004 • Secco Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1956 • Galerie Art Vivant, Párizs
1959 • Huit peintres de trente ans, Galerie Pierre, Párizs
1961-1964 • Morgan Knotte Gallery, Dallas
1963 • Ecole de Paris, Galerie Charpentier, Párizs
1964 • Grands et Jeunes d’Aujourd’hui, Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris
1966 • Musée de l’Athénée, Genf
1967 • Salon d’Automne, Grand Palais, Párizs
1967 • Paris, Nichido G., Tokió
1968 • Tamanaga G., Tokió
1968-tól rendszeresen • Nemzetközi figuratív kiállítás, Tokió
1980 • Hommage à Pierre Loeb, Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris
1985 • G. 5, Fontainebleau • Galerie des Granges, Lyon.