Háromévi céhes képzés után talán Hild József mellett dolgozott. 1839-ben külföldre ment, 1841-ig a müncheni képzőművészeti akadémián Klenze, Gärtner és Burklein tanítványa volt, majd bejárta Németországot, Svájcot, Észak-Itáliát, és megfordult Franciaországban is. Münchenbe többször visszatért; a félköríves stílust útjára bocsátó, újító szellemű kortárs bajor építészet életre szóló hatást gyakorolt rá. Utazásai során számos rajzot, vízfestményt készített; az ábrázolt tájak, épületek, városrészletek romantikus beállítottságáról tanúskodnak. 1844 körül tért haza, és végleg Pesten telepedett le. 1845-ben az Országház tervezésére kiírt jeligés nemzetközi pályázaton első díjat kapott, újszerű, romantikus tervével egy csapásra ismertté vált. 1847-ben a pesti Német Színház, 1851-ben a Dohány utcai zsinagóga tervpályázatán vett részt, s noha ez utóbbit L. Förster bécsi építész nyerte meg, a templom kupolás szentélye 1858–59-ben ~ elképzelése szerint épült fel. 1855-ben a bécsi Votivkirche felépítésére nyújtott be pályamunkát. Közben 1851-től Kauser Lipót és Gerster Károly építésszel társulva több nagy pesti, ill. budai beruházást valósított meg (Oszwald-ház, 1846–51; Glósz-ház, 1847; Kochmeister-villa, 1852; vízivárosi Kapucinus-templom és rendház, 1852; Dunagőzhajózási Társaság Duna-parti raktárházai, 1856). Az ő munkája Zichy Manóné síremléke a budapesti Kálvin téri református templomban és az Alagút krisztinavárosi bejáratának kiépítése, valamint a (volt) London és Continental Szálloda. 1862-ben saját kedvtelésére az MTA palotájának tervét készítette el (a meghívásos pályázaton nem vett részt), 1867-ben ő építette meg a koronázási dombot. 1859–65-ben épült fel a pesti Vigadó az 1849-ben elpusztult, Pollack Mihály tervezte Redut (az ún. régi Vigadó) helyén. A többféle stílust elegyítő, gazdagon díszített homlokzatú, alapvetően romantikus épület nem keltett különösebb elismerést, s ez, valamint az építkezés során az illetékes hatóságokkal való konfliktusai visszavonulásra késztették, ezután csak Pest, Buda, Óbuda egyesítése alkalmából 1871-ben kiírt nemzetközi tervpályázaton második díjat nyert városszabályozási tervével szerepelt a nyilvánosság előtt. ~ munkássága az eklektika áramlatába tartozik. Sajátos, a keleti (bizánci, mór, velencei) formaelemeket a gótizáló formákkal és a magyaros motívumokkal egyesítő stílusa első megközelítésben valóban romantikus benyomást kelt, amely elsősorban főművén, a Vigadón érezhető.
Vámos F.: Feszl Frigyes és kora, Magyar Művészet, 1925 • Ybl E.: Izsó és Feszl, Művészettörténeti Értesítő, 1956 • Preisich G.: Budapest városépítésének története II. A kiegyezéstől a Tanácsköztársaságig, Budapest, 1964 • Komárik D.: Feszl Frigyes ismeretlen műve, Művészettörténeti Értesítő, 1972 • Vámos F.: Adalékok Feszl Frigyes életéhez és munkásságához, Építés–Építészettudomány, 1981, 1984, 1989 • Komárik D.: A gótizáló romantika építészete Magyarországon, Építés–Építészettudomány, 1982 • Feszl Frigyes 1821–1884 (kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, vál., bev.: Komárik D.), Budapest, 1984 • Uő: Feszl Frigyes, Építés–Építészettudomány, 1984 • Uő: A félköríves romantika építészete Magyarországon, Építés–Építészettudomány, 1984 • Uő: A nemzeti építőstílus keresése. Feszl és a pesti Vigadó, Építés–Építészettudomány, 1985 • Szalai I.: Kristálycsárda avagy Csipkerózsika vára. Esszé-regény a Vigadó újjáépítőjéről, Budapest, 1988 • Komárik D.: A romantikus romkultusz. Feszl Frigyes hazai tárgyú grafikáiban, Művészettörténeti Értesítő, 1990 • Uő: Feszl és Széchenyi, Ars Hungarica, 1991 • Uő: Feszl Frigyes és Feszl László hagyatékából, Ars Hungarica, 1992 • Uő: Feszl Frigyes, Budapest, 1993 • Uő: Adalékok Feszl Frigyes művészkapcsolataihoz, Ars Hungarica, 1994 • Uő: A kőbányai Szent László-templom első terve. Feszl Frigyes és Kőbánya, Ars Hungarica, 1995 • Uő: Feszl Frigyes és megbízói, Budapesti Negyed, 1995.
