Szarvasligeten és Nyíregyházán nőtt fel. Tíz évesen reneszánsz mesterek műveit másolta. 1939-ben egy munkáját beválogatták a Clevelandben rendezett ifjúsági plakátkiállításra. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. Ebben az időben Matisse és Czóbel század eleji stílusát követte. Főiskolásként számos csoportos kiállításon vett részt embereket és tájakat ábrázoló munkáival (Hajnali kirakodás, 1943; Dunai táj, 1943; Cigányok, 1946; Akt, 1946). 1945 tavaszától több hónapig Tiszaladányban volt művészvendég, 1946-ban pedig a miskolci művésztelepen dolgozott. 1947-ben Hantai Simonnal, Sjöholm Ádámmal és Rózsa Györggyel együtt sikeresen mutatkozott be a Fórum Klubban. 1948-ban a Szinyei Társaság tavaszi szalonján elnyerte a Lengyel Lajos-díjat. 1948-ban ösztöndíjjal Párizsba kerül, ahol találkozik és összebarátkozik Miróval, Chagall-lal, Giacomettivel és Braque-kal, akik az új művészeti áramlat legifjabb tehetségét látják benne. A Maeght Galériában rendszeresen kiállító művészcsoport tagja. Párizstól körülbelül 100 km-re, vidéki házában elvonultan él, télen-nyáron a szabadban fest. Zárkózottsága, elfojtott érzelmei festményeiben törnek felszínre és oldódnak fel. Az ötvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig tasiszta képeket festett, belefoglalva azokba a szétfröccsenő, lefolyó festék véletlenszerűségét. Ezeket csak Festmény címmel jelölte, míg következő korszakának alkotásait, amelyeken más-más színű és textúrájú hátterek elé egyenes és hajlított, átívelő és megszakított vonalakat helyezett el, már sokatmondó, eligazító elnevezéssel illette (Vég nélküli ritmus, 1967; A várakozás jele, Szakítás, 1970; Egyensúly, 1979). A hátteret sűrűn beszövő, ritmikusan kanyargó vonalak jellemzik a 90-es évek második felében született, zene által inspirált képeit (Andante, 1996; Forte, 1996; Divertimento-sorozat, 1996).
Irodalom
Művészeti periodika- Egyéni: Derriere le Miroir N°116. (1959) 129. (1961) 167. (1967) 211. (1974), Ed. Maeght
Művészeti periodika- Csoportos:
1960: No. 121-122 Chagall et Fiedler
1960: No. 119 Poétes Peintres Sculptures
1965: No. 155 Inauguration
1971: No. 195 Fragments sur le devenir universel
1982: No. 250 Hommage de l’Aime et Marguerite Maeght
DOBBELS, D.: L''''ésothérique (kat., Editur Maeght, 1990)
KAEPPELIN, O.: ~, Ed. Maeght, 1997
DOTREMONT, C.: Ancienne éternité, Maeght Editur, 1962
NADAL, O.: Un peintre et saint Jean de la Croix, dans Mercure de France, 1963. július
BATTISTINI, Y.: Fragments sur le devenir universel/Héraclite, Maeght Editur, 1973
NADAL, O.: ~: peintures, Galerie Maeght, (kat., Zürich, 1973)
NADAL, O.: ~, "Quadrichromie", Galerie Adrien Maeght, Párizs, 1983
CHAPON, F.: Le peintre et le livre: l''''âge d''''or du livre illustré en France, 1870-1970, Flammarion, Párizs, 1987
DOBBELS, D.: ~, Galerie Adrien Maeght, Párizs, 1990
PINYA, J., DOBBELS, D., NADAL, O., DESCARGUES, P., ESTEBAN, C.: ~, Centro cultural contemporani Pelaires, Palma, 1990
PYTHOUD, L.: ~, dans L''''Oeil, 1990
OLLIER, C.: Du fond des âges, 1991
KAEPPELIN, O.: Héraclite, 1997.
CD-ROM
L''''Art du XXiéme Siécle/Stroll in 20th Century Art, Maeght Editur, 2002.
Bővebb életrajz
Tehetségére korán felfigyeltek, és még gyerek volt, amikor megbízást kapott a kassai templom oltárának díszítésére. Ahogy azt barátjának, a műkritikus Octave Nadalnaksok-sok évvel később elmesélte, sehogyan sem sikerült visszaadnia a Krisztus szeméből sugárzó megváltó fényt, hiába próbálkozott különféle színekkel és ecsetvonásokkal. A problémát végül úgy oldotta meg, hogy a szem közepén kilyukasztotta a vásznat. A történet két, Fiedlerre jellemző dolgot is elárul. A krisztusi téma gyerekként is elmélyült tanulmányozása egész további életét átható mély vallásosságát vetíti előre, míg az alkalmazott megoldás a művészi eszközök felhasználásának szabadságát.
Fiedler a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban tanult, ahol édesapja tanár volt. 1939-ben még gimnáziumi diákként egyik munkáját beválogatták a clevelandi nemzetközi ifjúsági plakátkiállításra. A Műszaki Egyetemen közgazdaságtant kezdett tanulni, de azt rövid időn belül abbahagyva 1940-ben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Szőnyi István növendékeként 1945-ben szerzett diplomát, és mestere tanársegédje lett. Itt ismerkedett meg első feleségével, az ugyancsak Szőnyi-tanítvány Pusztai Erzsébettel, aki nem sokkal Franciaországba érkezésük után, huszonöt évesen, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Szintén ekkor került barátságba Reigl Judittal, Hantai Simonnal, Ország Lilivel és Hargittai Pállal.
Már főiskolás évei alatt is rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1941-ben a budapesti Vízfesték Pályázaton a Téli Budapestet, valamint a Park forrással és a Gellért-szobor című munkáját, A Magyar Művészetért 1942-es tárlatán a Rajzok című tusrajzát, a következő évben pedig egy festményét, a Hajnali kirakodást mutatta be. 1945 tavaszától késő őszig Tiszaladányban, 1946-ban a miskolci művésztelepen dolgozott. A negyvenes évek magyar képzőművészeti életének igen aktív tagja volt. Rendszeresen részt vett a főiskola kiállításain, majd 1946-ban a Fiatal magyar képzőművészek tárlatán, 1947-ben pedig a Tavaszi Szalonon. 1946-ban õ tervezte az Újhold című kulturális folyóirat címlapját. 1947-ben Hantai Simonnal, Sjöholm Ádámmal és Rózsa Györggyel együtt sikeresen mutatkozott be a Fórum Klubban. 1948-ban a Szinyei Társaság tavaszi szalonján elnyerte a Lengyel Lajos-díjat. Ebben az időszakban figuratív festő volt, szívesen ábrázolt aktokat és munkát végző embereket.
Hogy pontosan mikor érkezett Franciaországba, arra nézve különböző források más-más dátumot jelölnek meg, de minden valószínűség szerint (és ezt támasztja alá Reigl Judit közlése, valamint az a tény is, hogy 1948 decemberében egyéni kiállítása volt a párizsi Galerie Haut-Pavéban) 1948 második felében már Párizsban tartózkodott. 1951 körül megismerkedett és közeli barátságba került Miróval. Amíg nem volt saját műterme, Miró műtermében dolgozott. Miró mutatta be Caldernek, Chagallnak és a neves galériatulajdonosnak, Aimé Maeghtnak, akihez annak haláláig szoros barátság kötötte, és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki közöttük. 1951-ben Vaszilij Kandinszkij és Alberto Giacometti Saint Paul-de-Vence ban rendezett közös kiállításán Maeght a legújabb tehetségek között – Eduardo Chillida és Pierre Tal-Coat mellett – már Fiedlert is bemutatta.
1952-től haláláig Fiedler nemcsak a Maeght Galéria állandó kiállítói közé tartozott, de Aimé Maeght biztatására és támogatásával számos, remek metszeteivel, litográfiáival illusztrált bibliofil könyve is napvilágot látott. Egyedi metszetkészítési technikájáról így írt egyik barátjához intézett levelében: „Nyomdatechnikai szempontból valóságos forradalmat jelent, mert teljesen az olajfestmény nívóján van. A rézlemezeket úgy marattam különböző savakkal, ólom és egyéb anyagokkal, vésésekkel úgy bontottam meg a tükörsima felületet, hogy egyetlenegy nyomással a színek és árnyalatok teljes skáláját adja, miután a réz simasága vagy görcsössége másképpen utasítja vissza a ráhúzott festéket.”
Az ötvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig – a kor szellemének megfelelően – tasiszta képeket festett, amelyeken a szétfröccsenő festékfoltok egy hatalmas energiákat felszabadító, működő tűzhányó vízióját keltik. Ezeket a képeket csak Festmény címmel jelölte. Bár a későbbiekben voltak olyan korszakai, amikor munkáit megkülönböztető címekkel látta el, többnyire kerülte a címadást, mert úgy gondolta, hogy azzal irányt szab a néző gondolatainak. Ugyancsak kerülte képei szignálását is, mert mint mondta: „ne azért szeressék a képeimet, mert én festettem”.
A hatvanas évek elején vásárolt egy házat Párizstól nyolcvan kilométerre, ahol ettől kezdve a világ zajától elzártan, csak a munkájának élt. Otthonát ritkán hagyta el, vendégeket is csak elvétve fogadott. Ha nem volt elégedett egy munkájával, azt vagy megsemmisítette, vagy újra és újra átdolgozta. A rétegek szaporodtak, és a különféle technikai megoldások, mint a kaparás vagy karcolás alkalmazása reliefszerű felületeket eredményezett. Sokszor dolgozott a házához tartozó nyitott hangárban, még a téli hónapokban is. Sem magát, sem festményeit nem kímélte az időjárás viszontagságaitól, sőt festményeinél a nap, az eső, a fagy, egyszóval a természet töltötte be azt a szerepet, amit a metszetkészítésnél a sav: az formálta, alakította tovább a festő munkáját. Hideg és meleg színek kombinálásával, más-más színű és textúrájú hátterekbe helyezett ívelt, körkörös és megszakított vonalakból a térbeli ritmusok végtelen variációit hozta létre. A kilencvenes évek második felében született, zene által inspirált képeit – mint például a Divertimento-sorozatot – a hátteret sűrűn beszövő, ritmikusan kanyargó vonalak jellemzik.
Munkásságának utolsó szakaszában bizonyos mértékig visszatért a figurális ábrázoláshoz: az első tekintetre absztraktnak tűnő kompozíciókból hol egy férfitorzó, hol egy női hát vagy egy sziluett rajzolódik ki.
Pályája során számos egyéni kiállítása volt Európa több országában és a tengerentúlon is, alkotásai jelentős közgyűjteményekben szerepelnek. Többek között a New York-i Guggenheim Múzeum, a párizsi Musée d’Art Moderne-Centre Georges Pompidou és a Magyar Nemzeti Galéria is rendelkezik műveivel, Magyarországon azonban sajnos csak korai munkáiból őriznek néhányat. Jelentősebb grafikai munkái: Saint Jean de la Croix, Les Cantiques spirituel (litográfiák, Maeght, 1963); Héraclite, Fragments sur le devenir universel (harmincegy rézkarc, Maeght, 1973); Claude Ollier: Du fond des åges (öt rézkarc, Maeght, 1991).
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1948-49 Új realitások, valóságok, Galérie Haut Pavé, Párizs
1956 Galerie du Haut Pavé, Párizs
1959-1997 rendszeresen Galerie Maeght, Párizs
1966 Cabinet des Estampes de la Bibliothèque Nationale, Párizs
1970 Gravures, Ostentor G,, Dortmund
1973 G, de l’Abbaye, Párizs • Galerie Maeght, Zürich
1974 Centro Arte Internazionale, Milánó • San Luigi de Asolo (OL)
1982 Kerámiák, Eva Cohen Galéria, New York
1983 Galérie Maeght, Párizs
1989 Peintures 1956-1966, Matignon Palota, Párizs • Peintures 1956-1966, Galerie Maeght, Párizs
1990 Centre Cultural Contemporani de Pelaires, Palma de Mallorca (SP) • Festmények és metszetek, Galerie Maeght, Párizs
1991 Galérie Maeght, Párizs
1993 Oeuvres gravées, Artothèque de Nantes, Nantes (FR)
1994 Vásznak és monotípiák, Párizs
1995 Galerie 48, Saarbrücken (D) • Nothelfer Galerie, Berlin • Galerie Maeght, Barcelona • Gravures, Musée Jenish Cabinet, Vevey (CH) • Livres á gravures, Livres orné de gravures Bibliothèque Cantonale et Universitaire, Lausanne (CH)
1999 Château des Bouillants, Dammarie-les-Lys (FR)
2000 Art Paris (Galerie Maeghttel)
2001 „Fiedler” Museum Modern Kunst, Passau
2004 „Retrospective” Institut Hongrois de Paris
2009 „Retrospective” BumBum Galéria, Budapest
2009 „Fiedler” Opera Gallery, New York
2012 „Francois Fiedler” Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest
2013 „Fiedler” Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest
2014-2015 „Fiedler Retrospective” Francia Intézet, Budapest
2016 „Fiedler” Kún Kelemen Fine Arts, Pozsony
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1939 Nemzetközi Ifjúsági Plakátkiállítás, Cleveland
1941 Budapesti vízfesték pályázat, Fővárosi Képtár, Budapest
1942 A Magyar Művészetért, Műcsarnok, Budapest
1943 A Magyar Művészetért, Műcsarnok, Budapest
1946 Fiatal magyar képzőművészek, Fővárosi Képtár, Budapest
1947 Fórum klub, Budapest
1950 Salon des Réalités Nouvelles, Párizs
1951 Foundation Maeght kiállítása Saint Paul (FR)
1960 Poètes, peintures, sculptures, Galerie Maeght, Párizs
1962 A bibliai Keresztelő Szent János prédikációinak illusztrációi, Galérie Maeght, Párizs
1965 Alexandriai Biennálé
1966 Maeght Editeur, The Redfurn Gallery, London • Nemzeti Könyvtár Metszet Gyűjtemény, metszetkiállítás, Párizs • Mentoni Biennálé, menton (FR)
1967 Dix ans d’art vivant (1955-1965), Fondation Maeght, Saint-Paul (FR)
1968 Francia litográfia, Zweibrücken (D)
1968-1969 Salon de Mai, Párizs • Peintres illustrateurs, Fondation Maeght, Saint-Paul (FR)
1970 Rézkarckiállítás, Ostentor Galéria, Dortmund
1971 Maeght Editeur, Galerie Maeght, Párizs • Maeght Foundation, Saint Paul de Vence • Kunsthistorisch Institut, Amszterdam
1973 metszetkiállítás, Galerie Maeght, Párizs • Retrospektív, Zürich • rézkarckiállítás, Galerie l’Abbaye, Párizs • Héraclite-töredékek. Illusztrációk, Galerie Maeght, Párizs
1973-74 Eau-forte rézkarckiállítás, Zürich
1974 Galerie Maeght, Párizs • Rajzok, Zürich
1979 Kulturális Művészeti Központ, Rennes (FR)
1982 Rencontre Hongrois – Les artistes hongrois en France, Arcueil (FR)
1983 Galerie Maeght, Párizs
1990 Márciusi Szalon, Galerie Maeght, Párizs • Le Fonds National d’Art Contemprain (FNAC) metszetkiállítás, Párizs
1991 Galerie Maeght, Párizs
1993 Oeuvres gravés, Nantes (FR)
1994 Vásznak és monotípiák, Párizs
1995 Livres illustrés, Bibliothéque Cantonale et Universitaire, Lausanne (CH) • Toiles récentes, Lausanne Atelier Kramer-Vanesco
1996 Galerie Maeght, Párizs
1997 Divertimento, Galerie Maeght, Párizs
1998 Florilége, Bibliothéque Cantonale et Universitaire Dorigny, Lausanne (CH)
2000 Art Paris, Stand Galerie Maeght, Párizs • Retrospective, Château des Bouillants, Párizs
2004 The Color of Music, Bleu Acier USA, New York
2005 ARCO ’05 Sala Pelaires Centre Cultural, Mallorca
2006 Le Noir est une Couleur, Galerie Maeght, Párizs
2006 Dialogue avec le siècle 1906-1981, Galerie Maeght, Párizs
2007 Nouvelle lecture de la collection, Galerie Maeght, Párizs
2012 Reigl – Hantai – Fiedler, Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest
2012 The Persistence of Pollock, Pollock-Krasner House and Study Center, New York, USA
2013 „Párbeszéd. Modern/kortárs/monokróm”, Kepes Intézet, Eger
2013 „LES GRANDS MAÎTRES ET LA GRAVURE”, Galerie Maeght, Párizs, Franciaország
2013 RATSELHAFT? – TERRA MAGICA – Informelle Druckgraphik Gestern und Heute – Sammlung Hartmann – Galerie mesta Plzne – Pilsen Municipial Gallery, Pilsen
2014 „Magyar Párizs – második párizsi iskola 1945-65” – HUNGARIAN PARIS” THE SECOND ÉCOLE DE PARIS 1945-65 Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest
2014 „Átrendezett valóság – alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és szürrealizmus vonzásában” Magyar Nemzeti Galéria
2014 „1964-2014: 50 év mesterművei a Maeght Alapítványnál” FIFTY YEARS OF MASTERPIECES AT THE FONDATION MAEGHT” Maeght Fondation, St. Paul de Vence, Franciaország
2014 „MŰALKOTÁS ELŐTT” – „IN FRONT OF THE WORK” Maeght Fondation, St. Paul de Vence, Franciaország
2014 „A Maeght Alapítvány és a Kerámiák” „THE MAEGHT FONDATION AND CERAMICS” Magnelli Museum – Ceramics Museum, Vallauris Golfe-Juan, Franciaország
2016 „Espace, Espaces” Maeght Fondation, St. Paul de Vence
2016 „Les Messagers – Chefs-d’oeuvre de la Fondation Maeght – Az Üzenők – „A Maeght Alapítvány mesterművei” Chateau de Biron, Franciaország
2016 „Alkotások” Kún Kelemen Fine Arts, Pozsony
2016 „Rejt/Jel/Képek ’56 A forradalom titkos művészete” Magyar Nemzeti Múzeum
ARTPARIS 2016, Kálmán Makláry Fine Arts szervezésében
Art 16 London, Kálmán Makláry Fine Arts szervezésében
Art Elysées Art and Design Fair 2016 Kálmán Makláry Fine Arts szervezésében
ST-ART 2016 Foire Européenne d’Art Contemporain, Strasbourg
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Bibliothèque cantonale et universitaire, Lausanne, Svájc • Cabinet cantonale des estampes, Vevey (CH) • Fond National de l’Art Contemporain, Párizs • Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma, Párizs • Fondation Maeght, Saint-Paul (FR) • Guggenheim Múzeum, New York • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Pollock-Krasner House and Study Center, New York, (US) • National Library Canberra ( AUS)