A budapesti műegyetemen megkezdett építészi tanulmányait (1914-18) megszakítva művészettörténettel foglalkozott, festett, a korábban elsajátított grafikai műfajokban dolgozott. 1916-ban ex-libriseit mappában adta közre. 1918-ban a Magyar Régészeti és Éremtani Társaság tagja lett, reneszánsz műemlékekről publikált. Az európai műveltség klasszikus hagyományai iránti vonzódása vitte a későbbiekben az építészeti régészet területére is, s lett életreszólóan az antik érmek gyűjtője és elismert szakértője. Szociális vonzódása, kapcsolata a Galilei körrel már ekkor felkeltette érdeklődését a várostervezés iránt, ezért Theodor Fischernél folytatta tanulmányait Münchenben a Technische Hohschulén, s diplomázott 1920-ban. Az építészoktatás reformjával is foglalkozott. 1920-1922-ben W. Gropius irodájának munkatársa Weimarban, részt vett a Bauhaus lakótelep tervmunkálataiban, az építészet, szobrászat, festészet egységét megvalósító korszerű ház típusának kimunkálásában. Gropiussal elkészítette a Márciusi elesettek emlékművét. Weimarban önálló építész-munkásságot kezdett, megélhetését plakát- és reklámgrafikai tervezéssel segítette. Jelentősek ekkor készült, konstruktivizmus és szuprematizmus hatására születő dinamikus kompozíciói, krétarajzai, amelyeket épületterveivel együtt a weimari Landesmuseumban (1926) mutatott be. 1923-ban hazalátogatott; Pécsre, Békéscsabára és Békésre házat, Budapesten a Gellérthegyre villát tervezett. Építészete a Bauhaus irányvonalát követte, azt írásaival és oktatóként is népszerűsítette. 1924-1925-ben Szalonikiben a Népszövetség kezdeményezésére menekültek elhelyezésére tízezer lakásos, favázas házak építését vezette. 1925-1928 között Berlinben a Sommerfeld építővállalat főépítészeként előkészítette a Zehlendorfi lakótelep építését, ahol 1925-ben étteremet épített. További önálló építési megbízásai: Lichterfelden garázs a botanikus kertnél, Berlin (1926). Már önálló irodájában tervezte Berlin/Eichcampba a városi stadiont (1929/30), Budapestre lakóházat (1931, Dr. Szili), lovardát Berlin Düppelben (1931). Épületein kívül főként lakónegyedek (Berlin Haselhorst, Charlottenburgi Siemensstadt) beépítési- (Berlin: Machnov, Chladow) és lakóházterveit készítette, s 1930/31-ben városépítészetet tanított Itten művészeti iskolájában. E tárgykörben tanulmányokat és építészeti kritikákat közölt a Wohnungswirtschaft, Baugilde, Bauwelt folyóiratokban. 1932-ben Ernst May-jal együtt meghívták Szovjetunióba tanácsadónak az állami várostervezés megszervezéséhez. Magnyitogorszki lakótelep és Karaganda számára készített rendezési tervén próbálja ki a népességstatisztikai és gazdasági elemzések érvényesítését. Visszatérőben Athénben megszakította útját, hogy a CIAM megbízásából – amelynek 1930 óta volt tagja – tárgyaljon az athéni kongresszus megszervezéséről. Itt Prof. W. Dörpfeld munkatársaként bekapcsolódott az olympiai Zeus templom építészeti-régészeti kutatásába, amit egy fejezetben foglalt össze Dörpfeld: Alt Olympia (1933) c. könyvében. 1933-1938 között Pécsett működött. Pályatervein, épületein a funkcionalizmus képviselője. Bérházait (1935: Percel u. 32.; Bajcsy-Zsilinszky u. 3.; 1937: Pécs, József u. 9-11.; Rákóczi út 69-71.), villaépületeit (1934: Pécs, Kaposvári u. 17.; 1936: Pálos dűlő 4.; Batsányi u. 15.; Bartók u. 39.; 1935: Lupa sziget, Budakalász) a geometrikus tömegek egyensúlya, gondosan mérlegelt alaprajz, a helyi építőanyagok alkalmazása, a tájjal való összhang jellemzi. A politikai és gazdasági helyzet ismét külföldre kényszeríti. Svédországba emigrált, ahol 1938-1942-ig Lund város mérnöki hivatalának tervező építészeként általános rendezési tervet készített, amely az első ilyen jellegű munka volt Svédországban. Több részletes fejlesztési és rendezési tervet is készített (Bandhagen, Reymersholm), s néhány lakóházat is tervezett, szerény téglahomlokzattal, nagy ablakokkal, nagy kiülésű tetőkkel. Stockholmba áttelepülve különféle nagyságrendű városok általános fejlesztési terve (Skövde, 1951; Landskrona, 1966; Sölvesborg, 1952, 1967; Kristinehamn, 1955; Linköping, 1967 stb.) és városrész (Lund, 1965) tervezése a feladata, ami jelentős elméleti és szakírói, oktatói (1959-1960: vendégtanár a stockholmi műegyetemen, később professzor) munkássággal párosult. Szociológiai, gazdasági prognózisok alapján végzett tanácsadói, városfejlesztő-tervezői gyakorlatában a jobban funkcionáló emberi együttélés megteremtésén fáradozott, s lett a várostervezés nemzetközileg elismert szaktekintélye.
Irodalom
FORGÓ P.: Új építészet, Budapest, 1928
KÁLLAI E.: ~, Magyar Művészet, 1926
KÁLLAI E.: Konstruktív művészet, Új Föld 1927/3.
Tér és Forma, 1934/1.
MAJOR M.: A modern építészet szolgálatában, Jelenkor, 1967/4.
50 Jahre Bauhaus, Stuttgart (kat., 1968)
~ Aarchitekt und Stadtplaner, Ausstellung in Bauhaus Archiv, Darmstadt (kat., 1969)
20. sz.-i magyar származású művészek külföldön (kat., Műcsarnok, 1970)
GÁBOR E.: A CIAM magyar csoportja, Budapest, 1972
PASSUTH K.: ~ nekrológja, Magyar Építőművészet, 1973
PASSUTH K.: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919-1925, Budapest, 1974
FERKAI A.: ~ első megvalósult családi házáról, Ars Hungarica, 1991/2.
FERKAI A.: Buda építészete a két világháború között, Budapest, 1995
LAMPEL M.: ~, Új Magyar Építőművészet, 1997/1.
LAMPEL M.: ~ a svéd építész és városrendező. Építésügyi Szemle, 1997/5. 133-137. p.
MENDÖL ZS.: ~, Jelenkor, 1997/8.
JÖNSSON, ROGER: Fred Forbat och funktionalismen. Del 1. Tyskland 1918-1931. Institutionen för Arkitektur LTH (Lund) Varen, 2001 (ism: Mendöl Zs. In. Ars Hungarica, 2001/1. 204-208 p.
