A nagy valószínűséggel az oltár festőjének monogramját jelölő G és H betűk a középkori Turóc vármegyei Mosócról származó Szentháromság-oltár (Magyar Nemzeti Galéria) középképén, a trónus lépcsőjének legalsó szegélyén olvashatók. Ez az egyetlen biztosan ~nek tulajdonítható emlék, a jelzés más alkotásokról nem ismert. A betűk és elválasztójelek közé írt 1471-es évszám a mű készítésének, talán befejezésének időpontja. A középképen a Szentháromságnak a korban kedvelt Kegyelem trónjaként megfestett ábrázolásával, a fennmaradt szárnyképek belső oldalain a Kálvária és a Mária halála jelenettel, a külsőkön az Angyali üdvözlettel díszített szárnyasoltár megrendelője a trónus oldalához támasztott címerpajzsok tanúsága szerint Ernuszt Jánossal azonosítható. Ernuszt budai polgár, Mátyás király helytartója volt, aki a budavári Nagyboldogasszony-templom mellett a cinteremben saját sírhelyének szánt kápolnát építtetett. A kápolna felszereléséről 1476-ban, halálának évében kelt végrendeletében bőkezűen gondoskodott. A megrendelő az oltár feltehető elkészültekor, 1470-től Turóc vármegye főispáni tisztét töltötte be. A donátorról tudottak alapján valószínűnek látszik, bár mindeddig nem bizonyított, hogy ~ művészi tevékenysége Budához, az ország fővárosához kapcsolódott, Szentháromság-oltára esetleg az elpusztult budai táblaképfestészet emléke. ~ stílusának eredőit részben sziléziai, részben dél-német, osztrák hatásokra, a Lichtensteini mesterrel való távoli összefüggésre vezetik vissza a kutatók, számolva a közvetett módon megismert németalföldi motívumokkal, festői megoldásokkal, szerkesztési elvekkel is. Egyes vélemények szerint saját kezű művének tekinthető az ugyancsak Mosócról származó, s a turócszentmártoni múzeumba jutott, két-két oldalán festett, szentek képeivel és az Olajfák hegye jelenettel díszített, az 1470 körüli évekre datálható táblakép (Martin, Slovenské národné Múzeum) is.
Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1955. 99–100., 392 • A Magyar Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményei (szerk.: Mojzer M.) Budapest, 1984., 38–39. • Capolavori da musei ungheresi. (kat.), Collezione Thyssen-Bornemisza Lugano. Milano 1985, Nr. 3. Meisterwerke europäischer Malerei aus ungarischen Museen. Germanisches Nationalmuseum. (kat.), (szerk.: Bott, G., Schneider, U., Mojzer M., Urbach Zs.), Nürnberg, 1985, Nr. 1. • Török Gy.: Beiträge zur Verbreitung einer niederländischen Dreifaltigkeitsdarstellung im 15. Jahrhundert. (Elfenbein aus dem Besitze Philipps des Guten von Burgund. Der Altar aus Mosóc in Ungarn). In: Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien, 81., 1985.
