1926-29: kolozsvári Szépművészeti Iskola; 1928-29: Nagybányai szabadiskola, mestere: Krizsán János, Mikola András. 1929-30: Accademia delle Belle Arti, Róma, mestere: Umberto Coromaldi. 1933: Hunyadi-Aldobrandini-ösztöndíj, Róma; 1946: Függetlenek Szalonja, ezüstérem, Párizs. Római tartózkodása után 1936-ban Párizsban André Devambez párizsi műhelyében az impresszionista festészet technikájában szerzett jártasságot, amelyet a későbbiek során messzemenően hasznosított. A háborús években (1943-44) a nagybányai művésztelepen dolgozott; a városban és környékén (mindenekelőtt Felsőbányán) festett képei a kolónia művészeti hagyományaiba illeszthetők. A háború után véglegesen Párizsban telepedett le, francia állampolgár lett. Festészete a legkülönbözőbb hatásokat asszimilálta. Végső soron azonban a francia impresszionista hagyományok újraélése határozta meg törekvéseit, Manet, Renoir modorában festett, tájba helyezett el kompozíciókat, amelyek gyakori modellje felesége és leánya volt. Képei kiváló technikai felkészültségről, színérzékenységről és lírai beállítottságról tanúskodnak. Festett tájképeket, mozgalmas utcaképeket, portrékat, kompozíciós műveket. Festőként és a művészeti élet szervezőjeként egyaránt számottevő sikereket ért el Franciaországban. Tagja volt a Société des Artistes Indépendants-nak, a Fondation Taylor Díjkiosztó Bizottságnak, az 1970-es években a Salon des Indépendants elnöke lett.
Irodalom
MURÁDIN J.: ~: Párizs, ahogy én látom, A Hét, 1973/1.
GYULAI P.: ~ köszöntése, Utunk, 1982/15.
MURÁDIN J.: Nagybánya. A Festőtelep Művészei, Miskolc, 1994.
RÉTI I.: A nagybányai művésztelep, Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1994.
JURECSKÓ L.–KISHONTHY Zs.: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, MissionArt Galéria, Budapest, 1992.
Bővebb életrajz
Az 1926 és 1929 közötti években szülővárosa művészeti iskolájában tanult. Első mestere Papp (Popp) Aurél270 volt. 1929 nyarán Nagybányán dolgozott, majd Rómába ment, és beiratkozott a Királyi Akadémiára. 1932-ben a kolozsvári Vármegyeház Üvegtermében rendezett kiállítása után elnyerte a Hunyadi-Aldobrani-ösztöndíjat, amelynek segítségével a Collegium Hungaricumban lakhatott, és tovább folytathatta római tanulmányait. 1933-ban a római Galleria d’Arte Modernában volt kiállítása, azután visszatért Kolozsvárra, ahol sikeresen indult pályája, számos portré- és mellszobor-megrendelést kapott. Az impresszionizmus iránti csodálata azonban Párizsba vonzotta.
Amikor 1936-ban elnyerte a kolozsvári Népies Irodalmi Társaság ösztöndíját, beiratkozott az Ecole des Beaux-Arts-ra, ahol André Devambez és Charles Guérin növendékeként tanult tovább. 1937-ben Budapesten, a Szalmásy Galériában állított ki. 1939-ben a francia állam megvásárolta Spanyol menekültek című képét, ezt később több állami vásárlás is követte. A háború kitörése Kolozsváron, családi látogatás közben érte.1939-ben besorozták a román, majd 1940-ben a magyar hadseregbe, de nem került a frontra, és 1942–1944-ig Nagybányán élt 271. 1945-ben tért vissza Párizsba.
1946-tól haláláig rendszeres kiállítója volt a Salon des Indépendants-nak, majd 1975-től egy ideig annak alelnöke volt. Rendszeresen részt vett többek között a Salon d’Automne-on, a Salon des Artistes Français-n, a Salon des Tuileries-n és a Peintres Témoins de leur Temps kiállításain. Tagja volt az Art Libre-csoportnak. 1947-ben egyik festménye, a Kenyeret a népnek elnyerte a Société des Artistes Français aranyérmét. 1947-ben részt vett a Galerie de Bussyben rendezett francia és magyar művészeket, 1948-ban a Nemzeti Szalon Francia, spanyol köztársasági és magyar művészeket bemutató tárlatán. 1953-ban több hónapot töltött New Yorkban, ahol kiállításon is bemutatkozott a Touraine Art Galleryben. Az 1956-os magyar forradalom hatására született egyik festménye, az És a szegény galamb. 1972-ben a Société des Artistes Indépendants (Független Művészek Társasága) képviseletében Magyarországra látogatott, és rövid időt a Szolnoki Művésztelepen töltött.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1946 • Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1999• Magyar Ház, Stockholm
2008 • Kolozsvár, Takács Galéria állandó tárlata, Százhalombatta.
A cikk lejjebb folytatódik.