Bolognai művészcsalád tagja, Ferdinando Galli-Bibiena fia. A Bibiena melléknevet, szülővárosáról, elsőként Giovanni Maria Galli (Bibiena, 1625–Bologna, 1665) vette fel. A család egész Európában teljesített megbízatásokat, tagjai illuzionisztikus színházi díszleteket, templomi dekorációkat készítettek. ~ Giuseppe dal Sole, később Marcantonio Franceschini tanítványa volt. 1718-tól apjának segített bolognai és Bologna környéki színházak, színpadtervek létrehozásában. Rómában nagybátyja, Francesco Galli-Bibiena mellett segédkezett. Önálló műveiként észak-itáliai városok színházainak tervezett ornamentális dekorációit tartják számon. 1721-ben követte bátyját, Giuseppe Galli-Bibienát Bécsbe. 1723-ban Gaietano Rosával közösen készítette el a Questenberg-palota festett architektonikus dekorációját. Első magyarországi megrendelését 1726-ban Esterházy Imrétől kapta, aki tőle rendelte meg Veszprém püspökeként a székesegyház mennyezetképeit. Az azóta elpusztult, csak fényképekről ismert falképeken a következő jeleneteket ábrázolta: Szent Imre szüzességi fogadalmat tesz Szűz Máriának, Szent István felajánlja az országot és Mária mennybemenetele. A mellékhajók boltozatára álkupolákat festett. Ez a motívum majd két évtizeddel később a pozsonyi trinitárius templomban jelent meg kiemelt helyen. A festett architektonikus és ornamentális díszítőelemek azonban már Veszprémben is domináltak, a narratív jeleneteket ugyanis minden esetben hangsúlyos voluták, párkányok keretelik. 1728-tól ismét Bécsben tartózkodott, ahol megalkotta ifjúkori főművét, a Peterskirche presbitériumának látszatkupoláját és főoltárát (1730–32). Bécsi tartózkodása alatt feltehetően ő készítette el a pozsonyi Városháza falára azt a látszatarchitektúrát ábrázoló falképet, amely Nepomuki Szent János szobrának háttereként szolgált (1729). 1738-ban ismét Esterházy Imrének dolgozott, aki akkor már esztergomi érsek volt, ötvenéves főpapi jubileumára tervezett diadalívet. A következő évben ~ megbízást kapott, hogy elkészítse a nagyszombati székesegyház Mária-kápolnájának belső dekorációját. A kápolna oldalfalaira és mennyezetére illuzionisztikus falképeket és látszatkupolát tervezett. Ezzel egy időben, 1740-ben meghívást kapott Esterházy Imrétől Pozsonyba, ahol a prímási nyári palota kápolnáját díszítette festett kupolákkal. Pozsonyban oltárt tervezett a Pálffy-palota kápolnájába, és castrum dolorist készített III. Károly halála alkalmából (1740). Itálián kívüli főműve a pozsonyi trinitáriusok templomába festett látszatkupola (1744–45). Ez volt az első olyan megbízása, ahol központi teret kellett dekorálnia. Az ábrázolás különlegessége nemcsak a megfestés módjában, hanem az elhelyezésben is rejlik; akkoriban a központi teret lefedő kupolaboltozatokat inkább narratív jelenettel díszítették. Pozsonyi megbízása után ~ ismét Itáliában dolgozott, élete hátralevő részében fel-, ill. újjáépítette Siena, Firenze, Pistoia, Bologna (Teatro Communale, 1756–63), Livorno, Padova és Mantova színházait. Két, Magyarországon is működő tanítványa volt, Franz Xaver Karl Palko és Johann Gfall. A budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi néhány palotabelsőt ábrázoló festményét, amelyeket F. X. K. Palkóval közösen festett. Illuzionisztikus stílusa nagy hatást gyakorolt a magyarországi barokk falfestészetre.
Mayor, H.: The Bibiena family, New York, 1945 • Hadamowsky, F. (szerk.): Die Familie Galli-Bibiena in Wien: Leben und Werk für das Theater, Wien, 1962 • Disegni teatrali dei Bibiena (kat.), Venezia, 1970 • Garas K.: Antonio Galli-Bibiena et Franz Karl Palko, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, XXXVII, 1971, 65–85., 119–127. • Galavics G.: Antonio Galli-Bibiena in Ungheria e in Austria, Acta Historiae Artium, XXX, 1984, 177–263. • Desenhos dos Galli-Bibiena: arquitectura e cenografia (kat.), Lisboa, 1987.
A cikk lejjebb folytatódik.