1974-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Pályáját tervezőirodákban kezdte (SZÖVTERV, VÁTI, KERTI), 1974-76 között elvégezte a Mesteriskolát. Máig Makovecz Imrét tekinti mesterének, aki kutatásainak irányt és ösztönzést ad. Érdeklődése az építészet történeti és nagy horderejű elméleti kérdései felé fordult. A Fővárosi Levéltár számára rendezte Ybl Miklós hagyatékát. Az 1980-as évek elejétől kezdve kilépett az intézményes keretekből, szabadfoglalkozású lett. 1987-től hét éven át az UNESCO századfordulós építészettel foglalkozó bizottságának magyar tagja. Számtalan publikációja jelenik meg a különböző hazai és külföldi folyóiratok hasábjain. E munkáiban a századfordulós magyar építészeti örökség elmélete és gyakorlati védelme mellett annak a kortárs építészetre tett hatását is vizsgálja. Összefüggéseiben mutatja ki a jellegzetes magyar szecesszió és az organikus építészeti irányzat közös szellemi gyökerét. Több korszakos jelentőségű retrospektív kiállítás létrehozásában vesz részt. Szerkeszti az Országépítő c. folyóiratot. A Budapesti Városvédő Egyesület temetői munkacsoportjának tagjaként 1983 óta foglalkozik a fővárosi sírkertek sorsával, egyik létrehozója a Nemzeti Pantheon Alapítványnak. 1997-ben Ybl-díjban részesült. Jelenleg – többek között – a vidéki Magyarország építészeti értékeinek feltárásán és dokumentálásán dolgozik.
Irodalom
DR. CSÁSZÁR L.: A századforduló magyar építészete (könyvismertetés), Magyar Építőművészet 1990/6
LÓSKA L.: A századforduló magyar építészete, Új Művészet, 1991/4.