1922-26: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Benkhard Ágost. Még tanulmányai befejezése előtt külföldre távozott. Először Belgiumba, majd 1927-ben Franciaországba ment, és Párizsban telepedett le. 1966: kiállítás nyílt grafikáiból a párizsi Magyar Házban. Ezt a bemutatót 1967-ben a Francia Nemzeti Érdemrend átnyújtásával ismerte el De Gaulle elnök. Elnyerte az Akadémiai Pálmarend Lovagja címet is. Brüsszelben és Párizsban festőiskolát tartott fenn egy időben. A posztimpresszionizmushoz közel álló stílusban dolgozott. A 60-as évektől elsősorban grafikákat alkotott. Kedvelt technikája volt a litográfia és a tusrajz. Grafikai lapjain sokszor a természet kis részletét, pl.: patakpartot, növényzettel benőtt falrészletet ábrázolt. Stílusát a sűrű vonalakból felépített, kanyargó formák jellemzik.
Bővebb életrajz
Gertler Viktor filmrendező és Gertler Endre hegedűművész testvére volt. 1922-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhardt Ágostnál tanult festeni. 1926-ban, rövid párizsi tartózkodás után Brüsszelbe ment, ahol rajz- és festőiskolát nyitott, és azt a háború kitöréséig működtette. Első egyéni kiállítását az ostendei Galerie du Studióban rendezte 1930-ban. Kapcsolata nem szakadt meg Magyarországgal, és 1936-ban Ámos Imrével, Anna Margittal és Theodor Heinével az Ernst Múzeumban állított ki. A belgiumi évek alatt megfestette James Ensor portréját, amely jelenleg az ostende-i Musée Ensorban található. Iskolája bezárását követően visszatért Franciaországba, ahol végleg letelepedett. A német megszállás alatt Lyonban élt, és az ellenállási mozgalom helyi csoportjában tevékenykedett. 1942-ben kiállított a lyoni Galerie Solutionban. A háború befejezése után, Párizsba visszatérve, egy ideig a boulevard Raspail 259-ben lakott. (A Montparnasse negyedet ezután már nem hagyta el; több évtizeden keresztül, haláláig a La Ruche-ben lakott, a passage de Danzig 2 alatt).
1947-ben részese volt a Galerie de Bussyben Maîtres français et hongrois de l’Ecole de Paris címmel rendezett, a Párizsi Iskolát képviselő, francia és magyar művészeket felsorakoztató csoportos kiállításnak, és az ugyanabban az évben, az Európai Iskola rendezésében sorra kerülő Francia–magyar kiállításnak. 1951-ben New Yorkban, a Delius Gallery kiállításán szerepelt. 1953-ban a párizsi Galerie Breteau-ban rajzaiból rendezett kiállítást, és hogy művészeti körökben mennyire jól ismert volt, az kitűnik a vendégkönyvből is, amelynek aláírói közt találjuk többek között Aurélie Nemours-t, Mordehai Ardon-t, Giliolit, Félicia Pacanowskát, Kolozsvári Zsigmondot, Lucien Hervét, Szenes Árpádot, Braun Verát, Schöffer Miklóst és Bíró Antalt.
A hatvanas évek elejétől többször járt családi látogatáson Budapesten, és 1969-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében állított ki. Iskolákban rajzot tanított, emellett fogyatékos gyerekek művészeti oktatásával is foglalkozott. Rendszeres résztvevője volt a Salon des Indépendants-nak.
Öt éven át volt tagja a Párizs város esztétikai védelmével foglalkozó bizottságnak. Szívesen készített egyszerű, vonalas aktrajzokat, a hatvanas évek elejétől pedig természet ihlette grafikai munkákat, litográfiákat és tusrajzokat. 1972- ben első díjat nyert a Centre Artistique Internationalon Nizzában, és 1976-ban elnyerte a monte-carlói International d’Art Contemporain nagydíját. 1989-ben került sor életének utolsó egyéni kiállítására a párizsi Galerie Vieille du Templeban (rue Vieille-du-Temple 23). A Bibliothêque Royale de Belgique, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a párizsi Musée National d’Art Moderne rendelkezik műveivel.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1928 • Ernst Múzeum, Budapest
1953 • Budapest • M. National d’Art Moderne, Párizs
1966 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest • Magyar Ház, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Szépművészeti Múzeum, Budapest.
