Kelet-Németországban születik, majd családja a nyugat-németországi Essenbe, később, 1957 végén pedig Düsseldorfba költözik. Szülei fényképészüzletet vezetnek, a fiatal ~ mégsem követi nyomdokaikat. 1978-80-ig az esseni Folkwangschuléba jár. Tanulmányai mellett taxisofőrként dolgozik. Miután nem sikerül fotóriporteri állást kapnia, Thomas Struth biztatására 1980-ban beíratkozik a neves düsseldorfi Kunstakademie-re. Az alapkurzus után Bernd és Hilla Becherrel tanul fotózást. 1981-ben barátaival kialakítanak egy színeskép-előhívásra alkalmas sötétkamrát, s ettől fogva Becherék fekete-fehér irányzatától elszakadva színesben dolgozik. 1987-ben, első kiállításán, – melyet a düsseldorfi repülőtéren rendeznek meg-, az 1981-85 között készült, a német irodaházak recepciójánál elmaradhatatlan biztonsági személyzetet ábrázoló Pförtnerbilder-sorozatot mutatja be. A 80-as évek közepén a Ruhr-vidéki természet és ipar együttélését láttatja, s éles és részletgazdag fotókon örökíti meg a természetben szabadidős tevékenységeket folytató emberek csoportjait. 1987-ben szerzi diplomáját. Első egyéni kiállítását a kölni Johnen & Schöttle Galerie rendezi 1988-ban. A következő évben a krefeldi Museum Haus Langéban nyílik önálló tárlata. A virágzó nemzetközi művészeti piac – a fotó és Becherék köre iránti növekvő érdeklődés – anyagi sikert hoz számára. A 90-es években olyan nagyvárosokba utazik, mint Tokió, Kairó, Hongkong, Stockholm, Szingapúr és Los Angeles. Rendszerint előre megtervezi az épületeket, gyárakat, szállodákat és irodaházakat ábrázoló felvételek beállítását. 1991-93 között Siemens-gyárakat fényképez a cég felkérésére – a technológia, az emberek és a környezet egymásmellettiségét hangsúlyozva. 1988 körül nagyobb méretű fotók készítésébe fog. A 90-es években a piacon létező legnagyobb fotópapírt használja – 2000-ben már több lap összeillesztésével alkotja a 180 x 460 cm-es méretet is meghaladó képeit. A 90-es évek elején negatívjai retusálásához és módosításához a digitális technikához folyamodik. Néhány munkájánál, pl. az építészeti témájúaknál, a képsíkok között mozgatja a kamerát, majd számítógépen kombinálja a negatívokat, hogy illesztésmentes, gyakran panorámaszerű képeket kapjon. 2001-ben megalkotja a Stockholder Meetinget, amely új síkot képvisel munkájában, lévén teljes egészében digitális összeállítás. 1994-ben a Deichtorhallen Hamburg és az amszterdami De Appel Foundation állítja ki 1984-93 között készült műveit. A Kunsthalle Düsseldorf 1998-ban, pályafutása derekán retrospektív tárlatot állít össze alkotásaiból. 2000-ben lefutja a New York-i marathont, miközben a 2001-es, Museum of Modern Artsban rendezendő retrospektív kiállításra készül. Munkái számos nemzetközi tárlaton láthatók, köztük az esslingeni fotótriennálén 1989-ben és 1995-ben, az 1990-es velencei biennálén, valamint a sidneyi biennálén 1996-ban és 2000-ben. 1988-ban elnyeri a Förderpreis des Landes Nordrhein-Westfalen für junge Künstlert, 1998-ban pedig a Citibank Private Bank Photography Prize-t. Az International Center of Photographytól megkapja a 2001 Infinity Award for Artot. 2002 óta a Hercog & de Meuron építészeti cég által megvalósított stúdiólakásban él egy korábban erőműként üzemelő épületben, Düsseldorfban.
A cikk lejjebb folytatódik.