Apjától ezüstművességet, majd id. Pesky Józsefnél, ill. ennek javaslatára 1841–45 között a bécsi képzőművészeti akadémián festészetet tanult. Hazatérése után Pesten tevékenykedett, munkáival többször szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain. 1857-es itáliai útja során elsősorban a velencei mestereket tanulmányozta. Bár mitológiai jeleneteket (Alvó bacchánsnő, 1955, Magyar Nemzeti Galéria), életképeket (A kis piktor, 1853, magántulajdon; Nő a szabadban, 1853, Magyar Nemzeti Galéria; Beteg gyermek, 1854; A meglepett udvarló, 1856) és vallásos képeket (Mária, 1852) is festett, elsősorban arcképfestőként ismert (Bencsik Mária portréja, 1854, magántulajdon; Erkel Ferenc képmása, 1855, Magyar Nemzeti Múzeum). Elegáns, reprezentatív, de a későbbi neobarokk portrék dagályosságától még mentes arcképeinek egyik legszebbikén Deák Szidóniát (1861, Magyar Nemzeti Galéria) ábrázolta.
B. Bakay M.: A biedermeier kor elfelejtett festője, Györgyi (Giergl) Alajos, Budapest, 1938 • Művészet Magyarországon 1830–1870 (kat., szerk.: Szabó J.–Széphelyi F. Gy.), Budapest, 1981. 401. • Szabó J.: A 19. század festészete Magyarországon, Budapest, 1985.
A cikk lejjebb folytatódik.