1972-1976: Magyar Képzőművészeti Főiskola festő és grafika szak, mesterei: Iván Szilárd, Raszler Károly; 1972: párizsi tanulmányút. 1976-ban szervezője és résztvevője a főiskolán alakult művészcsoportnak, amely a Rózsa eszpresszóban mutatkozott be fluxus-jellegű akciókkal; Rózsa-csoport. 1979: képzőművész kört vezet a József Attila Művelődési Házban; 1975-1979 között rendszeresen részt vett a különböző progresszív szellemű kiállításokon és akciókon. 1979-ben emigrált, először Párizsba ment, majd New York-ban telepedett le, azóta ott él. 1982-1984: P. S. 1, New York kétéves ösztöndíja, amely műtermet és kiállítási lehetőséget biztosított számára. 1983-1987 között rendszeresen szerepelt az East Village-i galériákban. 1990 óta rendszeresen kiállít Magyarországon is. Már pályája elején világosan megfogalmazta, hogy olyan művészetet szeretne csinálni, amely képes gondolatok kifejezésére oly módon, hogy az intellektuális, szellemi tartalom a képben nemcsak illusztrációként jelenik meg, hanem a mű formájának részévé válik. Ez a tudatos művészeti program fogja össze az egyébként sokféle anyagban, műfajban – festészet, grafika, environment, akció, fotó, szöveg – létrehozott munkáit. A fluxus-jellegű akciók, environmentek, szöveges konceptuális munkák mellett a 70-es években a fotogram műfajában valósította meg legsikeresebben ezt a programot. Olyan logikai, filozófiai összefüggéseket, paradoxonokat jelenített meg ezekben a fotogramokban, amelyek verbális-logikai úton nem igazolhatók, de a képen konkrétan látszanak. A rész nagyobb, mint az egész, a hiány többletnek látszik, a tükröző és a tükrözött felcserélődik. Ugyanakkor ezek az olykor nagyméretű foto-gramok, a fotogram hagyományos nyelvét megújítva festői-esztétikai értékkel is bírnak (Érdek, 1978; Vallás előttes állapot, 1979). Ugyancsak új, meglepő képi minőségeket eredményeztek a híres mesterművekről készített kép-analízisei, amelyek során a rajz, a fotó, a fotogram eszközeivel valamint a másolás, továbbmásolás, variáció módszerével kutatta a képekben eddig fel nem tárt vizuális minőségeket és gondolati tartalmakat (Kandinszkij–festmény, Katasztrófa, 1977). New Yorkban a festészet lett fő műfaja, de festményeiben továbbra is jelen van a filozofikus-konceptuális gondolkodásmód. A fekete alapon különböző anyagú fekete festékkel festett figurális képein az ábrázolt témák csak bizonyos megvilágításban látszanak, amelyek ily módon a fotogramokban megjelenített paradoxonok egy újabb változatának a „van, de nem látszik” jelenségnek az expresszív festői megfogalmazásai. (Fekete pornó, 1983; II. János Pál, 1984). A 90-es évek elején a játék, a szerencsejáték, mint konkrét élmény és mint világ-modell vagy sorsmetafora több művének meghatározó témája volt. 38 darabból álló komputer-grafikai sorozata a rulettgolyónak és forgásának sematikus képével nem a rulettjáték ábrázolása, hanem a szerencsejátékban benne rejlő, a valószínűségre és a véletlenre vonatkozó matematikai-fizikai-filozófiai összefüggések képi megjelenítése (Atlantic City, 1992). Egész más formában jelenik meg a játék témája a biliárd-festményeken. Itt egy olyan új festői koncepciót valósított meg, amelyben a valóság és annak ábrázolása alig választható el egymástól. A biliárdasztal-méretű, zöld biliárd-posztóra festett képsor hol a jelen időben történő valóságos biliárd-játszma lenyomatának, hol a játék expresszív képi ábrázolásának tűnik (Chelsea Billiard, 1993). A 90-es évek második felében festett olajképein egy képen belül látjuk a valóságot, a helyet, ahol él és dolgozik – műteremkép -, és a képzeletbeli világot, azt, amiről éppen gondolkodik – alkímiai szimbólumok ábrázolása -; a kétféle világ egymás mellettisége és ellentéte a kép témája és egyben formája is (Mercurius gyermekei, 1995).
Irodalom
HAJDU I.: Megfigyelés alatt, Mozgó Világ, 1980/2.
SIMON ZS.: Kényszerteória, Mozgó Világ, 1980/6.
SCHWARTZ, M.: ~ (kat. bev., New York, 1991)
TOLVALY E.: Emlék, Új Művészet, 1991/5.
FISCHER ZS.: Research Lab - Chelsea Billiard, Új Művészet, 1993/8.
MOLNÁR M.: A játékos, Új Művészet, 1993/8.
TOLVALY E.: A be sem látható, mint alternatív panel, Balkon, 1995/10-11.
BERECZ Á.: Helykeresés - Budapest, Kaposvár, New York: ~ kiállítása az Ernst Múzeumban, Új Művészet, 1996/4.
SIMON ZS.: ~ (monogr.), Budapest, 1997
KLIMÓ K.: Hol vannak a régi szép idők?, Balkon, 1999/3-4.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1978 • Ifjúsági és Úttörőház, Székesfehérvár
1979 • Bercsényi Kollégium [Károlyi Zsigmonddal] • Vallás (kiállítás és akció három részben), Simon lakás, Budapest, Művelődési Ház, Budaörs, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1983-1984 • P. S. 1, New York
1990 • Richard Anderson Gallery, New York • Liget Galéria, Budapest
1992 • Bartók 32 Galéria, Budapest
1993 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Janos Gat Gallery, New York
1995 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt.)
1996 • Pécsi Galéria, Pécs
1998 • Barboza Studio, New York • Fővárosi Képtár, Budapest
2000 • Greely Square Gallery, New York.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1975 • Képregény, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1975 • Montázs, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1976 • Akciósorozat a Rózsa eszpresszóban; Nemzetközi Rajz Triennále, Wrocław • Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó
1977 • Rajzolsz?, Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Kiállítás és bál, Ganz Mávag Művelődési Ház, Budapest
1980 • 6 hongaarse kunstenaars, M. van Hedendaagse Kunst, Gent
1983 • Arts and Commerce, New York
1985 • La Gallery en el Bohio, New York
1987 • Walter Thorne, New York
1998 • Rózsa–csoport, Ernst Múzeum, Budapest
2000 • Bronx River Restoration Art, New York • Open Studios, D.U.M.B.O., New York.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
M. van Hedendaagse Kunst, Gent
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Szépművészet Múzeum, Budapest.