Tanulmányait a Műegyetemen kezdte, majd Berlinben a Képzőművészeti Akadémián folytatta. Ezek után, hogy a reneszánsz építészetet megismerje, itáliai körutat tett. Hazatérve Szkalnitzky Antalnál dolgozott (1868–70), 1870-ben saját irodát nyitott, ahol több jeles építészt foglalkoztatott (Alpár Ignác, Lajta Béla, Komor Marcell). 1872-től a József nádor Műegyetemen az építészet tanára volt. Korai munkáira neoreneszánsz stílus (István Kórház, 1880–82; Erzsébet Kórház, mai Sportkórház, pavilonja, 1882–84; Markó utcai főreáliskola, 1883–84; Technológiai és Iparmúzeum, 1887–89; Törvényszéki Orvostani Intézet, 1889), a századfordulótól a neobarokk jellemző (New York-palota, 1891–96; Királyi Kúria, ma Néprajzi Múzeum, 1891–96; városháza és színház, Szombathely) műveire. Befejezte a Ybl Miklós elkezdte budai királyi várbővítését és kialakította dunai homlokzatát (1891–1904). Késői munkáján, a Műegyetem központi épületén (1903–09) már szecessziós jegyek is felismerhetők. 1924-ben az MTA tagja lett. Elméleti munkássága jelentős, megjelent önéletírása (~ önéletrajza, kiad., bev.: Hajdú V., Ritoók P., 1995) és naplója is (Építész a századfordulón. ~ naplója, kiad.: Seidl A., Budapest, 1997).
Lyka K.: Hauszmann Alajos, Magyar Művészet, 1926 • Fábián G.: Nagy magyar építőművészek, Budapest, 1936 • Szalai I.: Hauszmann Alajos, Magyar Építőművészet, 1966 • Merényi F.: A magyar építészet 1867–1967, Budapest, 1970 • Czagány I.: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai, Művészettörténeti Értesítő, 1978 • A historizmus művészete Magyarországon (szerk.: Zádor A.), Budapest, 1993 • Déry A.–Merényi F.: Magyar Építészet 1867–1945, Budapest, 2000.
A cikk lejjebb folytatódik.