Heim Ernő

1922-27: budapesti Királyi József Nádor Műegyetem Építészmérnöki Kar. 1956, 1971: Ybl-díj; 1962: Munka Érdemrend; 1967: Magyar Iparművészeti Főiskola címzetes tanári cím; 1973: Hild János-érem; 1976: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1979: Reitter Ferenc-díj. ~ a neves gyermekgyógyász Heim Pál gyermekeként született. 1927-29 között Wälder Gyula prof. irodájában dolgozott tervezőként. 1929-ben féléves svédországi tanulmányúton vett részt Gunner Asplund európai hírű építész mellett. 1930-46 között Budapest Székesfőváros III. városrendezési ügyosztályán segédmérnök, mérnök, végül főmérnök volt. 1946-ban politikai okokból elbocsátották állásából, munkáját csupán magánvállalkozásoknál folytathatta. 1949-ben az állami tervezőintézetek megalakulásakor munkát kapott a városrendezés területén. 1966-ig dolgozott a FŐTI (Fővárosi Tervező Intézet), majd jogutódjai a BVI (Budapesti Városrendezési Intézet) és a BVTV (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat) városrendezési irodájának osztályvezető főmérnökeként. Emellett 1956-67 között a Fővárosi Tanács VB. VIII. városrendezési és építési főosztályának csoportvezető főmérnöke, ill. 1968-69 között a BVTV műszaki gazdasági tanácsadója volt. Cikkei, tanulmányai jelentek meg számos szaklapban, folyóiratban pl. a Magyar Építőművészetben, a Városépítésben, a Budapestben, az Élet és Tudományban, előadásokat tartott a televízióban, rádióban elsősorban a mikrokörnyezet állapotának javítása, megtartása érdekében. 1962-67 között alapító és vezetőségi tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, magyarországi megbízottja volt a VIA, az Építészek Nemzetközi Szövetsége városrendezési munkacsoportjának. Munkásságát számos publikáció kísérte.