Gyerekkorát Szegeden töltötte, majd a család Újpestre költözött, ahol a gimnáziumban Babits Mihály is tanította. Egyetemi tanulmányait matematika-fizika szakon kezdte, egy év után iratkozott át a művészettörténet szakra. Munkásságát széles körű érdeklődés és sokoldalú tevékenység jellemezte. Fiatal korában irodalmi tárgyú cikkeket is írt, melyek egyikében W. Whitman költészetét saját műfordításaival mutatta be, valamint több könyvet írt Wagner zenedrámáiról. A 10-es évek végétől belevetette magát a kor művészeti életének vitáiba, 1917–1918-ban Jelenkor címmel folyóiratot szerkesztett. Megismerkedett Kassákkal és körével, jó barátja volt Moholy-Nagy László, Uitz Béla és Bortnyik Sándor. Művészeti kritikái nagyrészt a Ma és a Vörös Lobogó, később a Nyugat című folyóiratokban jelentek meg. A Tanácsköztársaság idején lapot alapított Emberiség címen, amelynek csak egy száma készült el. A Tanácsköztársaság bukása után részt vett baloldali értelmiségiek elrejtésében, külföldre menekítésében. Kapcsolatot tartott az emigrációban lévő művészekkel, többször kiutazott Bécsbe, Berlinbe. Élénk levelezést, heves polémiákat folytattak, mivel az avantgárd irányzatok ez időbeli változásaival Hevesy nem értett egyet. 1922-ben jelentős tanulmányokat írt az impresszionizmusról és a belőle kiinduló modern képzőművészeti irányzatokról (a posztimpresszionizmusról, futurizmusról, expresszionizmusról, kubizmusról). Ezzel az „izmusok” első jelentős hazai elméletírója lett. Barátaival együtt harcolt az új, forradalmi művészetért, amelyet ő a plakát és a freskó kiteljesedésében látott. Palasovszky Ödönnel együtt írták az Új művészetet! Kiáltvány a tömegek kultúrájáért című manifesztumot. A művészet megújítását célzó kísérletekben ő maga is részt vett, 1925-ben Palasovszkyval és Bortnyikkal együtt avantgárd színházat, úgynevezett forradalmi kabarét csináltak Zöld Szamár néven. Szenvedélyesen érdekelte a művészet születése, keletkezése, így a technika fejlődése által létrejött új művészeti ágakkal, a filmművészettel és a fotóval kapcsolatos munkássága is számottevő. A mozidrámáról címmel már egyetemista korában, 1913-ban írt egy dolgozatot, amelyet az akkor híres Négyessy-szemináriumon felolvasott. A Nyugatban 1922–1928 között számos filmkritikát, esszét, rendezői és színészportrékat közölt, többek között Chaplinről és Buster Keatonról. Elemezte a némafilm sajátos kifejezőeszközeit, a burleszk műfaját, elméletét könyvekben is összefoglalta. Nemeskürty István műveinek maradandó értékeként említi a montázselmélet továbbfejlesztését és a legfontosabb rendezői eljárások történeti elemzését. A hangosfilmmel viszont Hevesy kezdettől szemben állt, a beszéd filmbeli megjelenésétől féltette egyrészt a film egyetemességét, internacionalizmusát, másrészt a vizuális, képszerű kifejezésmódját. A hangosfilmek elterjedésétől kezdve már nem írt filmkritikákat, de tovább dolgozott a némafilm történetéről írt munkáján. A 20-as években részt vett lexikonok szerkesztésében, írásában, magániskolákban tanított. Gaál Béla filmiskolájában filmdramaturgiát és filmesztétikát adott elő, Madzsarné Jászi Alice gyógytorna- és mozdulatművészeti iskolájában pedig művészettörténetet és kultúrtörténetet tanított. Ez utóbbiban avantgárd előadások, az úgynevezett Cikk-cakk-estek egyik szervezője és jelenetek írója is volt.
Nagyszabású egyetemes művészettörténet megírásába kezdett, ennek első kötete Primitív művészet címen jelent meg 1929-ben. A további kötetek, amelyeken élete végéig dolgozott, kéziratban maradtak meg.
Az 1930-as években fordult a figyelme a fotográfia felé. Feleségével, Kálmán Katával, aki az ő inspirálására kezdett fényképezni, együtt fotóztak egy évtizeden keresztül. Saját fotóival illusztrálta a Fényképezés művészete, A modern fotoművészet és a Magyar tájképek című könyveit. Első fotográfiai témájú írása egy recenzió volt H. Lerski: Köpfe des Alltags című fotóalbumáról (Mindennapos fejek, Kolozsvár, 1931/3.). Elméleti fotóesztétikai és fotótörténeti műveiben a festői irányzat ellen emelte fel a szavát, amelyet elhibázott, téves irányzatnak tartott. Bár a mai fotótörténészek ezzel a megítéléssel nem értenek egyet, Hevesyt a magyar fotótörténet-írás első jelentős, nagyformátumú képviselőjének tartják. Munkáiban a Németországból kiinduló, a 20-as években Magyarországon is terjedő „Neue Sachlichkeit” (új tárgyiasság) mozgalmának híve, amely véleménye szerint fontos lépést tett a fotó sajátos eszközeinek megtalálása, a „tiszta fényképszerűség” felé. Foglalkozott a fotó technikájával is. 1934–1943 között számos népszerűsítő füzetet írt a fényképezés egyes technikai kérdéseiről amatőrök számára, amelyek az úgynevezett HaFa-könyvtárban jelentek meg, emellett összegező fotótechnikai könyveket is kiadott. A háború után, 1947–1951 között az Iparművészeti Főiskolán tanított művészettörténetet. Idő előtt nyugdíjazták, félreállították. 1957-től haláláig a Fotó, a Filmvilág, a Fényképművészeti Tájékoztató és a Magyar Nemzet kulturális rovatában jelentek meg cikkei, kritikái. 1958-ban jelent meg A magyar fotóművészet története, amely az első ilyen tárgyú összefoglaló mű.
Irodalom
RÓNAI D.: A modern fotóművészet. Magyar Fotografia, 1934/8.
HAJÓS K.: A fotóművészet esztétikája. Szocializmus, 1934/1.
O[RTUTAY] GY.: Két fényképeskönyv. Magyar tájképek, Hevesy Iván fényképei. Nyugat, 1941/8.
[FEJŐS I.]: Hevesy Iván hetvenéves. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963/5-6.
Hevesy Iván. Fotólexikon, Budapest, 1963
Hevesy Iván (Nekrológ). Fotó, 1966/4.
VÉGVÁRY L.: Generációk nevelője. Fotóművészet, 1966/1–2.
Hevesy Iván élete és irodalmi munkássága (bibliográfia, összeáll.: KOZOCSA S.). Fotóművészet, 1966/1–2.
HEVESY I.: Az új művészetért. Válogatott írások (vál., szerk., jegyz. ellátta és az előszót írta: KRÉN K.). Budapest, 1978
Fotográfozásról (szerk., és a fejezetbevezetőket írta: BÁN A.), 1982
Szemelvények a szociofotó forrásaiból 1. köt. (vál., szerk., jegyz. ellátta ALBERTINI B.). Népművelési Intézet, Nagybaracska, Szociofotós alkotótelep, 1985
MILTÉNYI T.: Progresszív fotó. Szellemkép szerkesztősége, Szellemkép könyvek, 1., 1994
KINCSES K.: Fotográfusok Made in Hungary. Aki elment, aki maradt (Budapest-Milánó). Magyar Fotográfiai Múzeum, Federico Motta Editore, 1998
HEVESI A.-HEVESI K.-KINCSES K.: Hevesy Iván és Kálmán Kata könyve. Budapest, 1999
SIMON M.: Összehasonlító magyar fotótörténet. Budapest, 2000.
Egyéni kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1981–1982 • Tény-kép. A magyar fotográfia története 1840-1981, Műcsarnok, Budapest
1998 • Fotográfusok Made in Hungary. Akik elmentek, akik maradtak, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét
1999 • Kálmán Kata-Hevesy Iván retrospektív kiállítás, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
• Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét.