Egri irgalmas rendi szerzetes és festő. A hagyomány szerint Morvaországból érkezett Magyarországra. 1751 körül már a feldebrői templomban dolgozott. 1752-től az egri irgalmasoknak címertáblákat festett huszonnégy kórházi ágyra; lambériába foglalt, harminckilenc festett fatáblából álló újtestamentumi képciklussal díszítette a rendház ebédlőjét (pl. „Noli me tangere”, Rubens-kompozíció nyomán, háttérben a felsőtárkányi püspöki nyaralókastély képével, Eger, kórház); ugyanitt az ablaktáblák képeit festette meg 1756 körül (Mária Magdolna, Szent Ágoston, Szent Jeromos, Assisi Szent Ferenc); végül az íves falmezőkbe Istenes Szent János halálát és A lábmosás jelenetét 1758–60 körül. Változatos műfajokban alkotott derűs, vidéki rokokó stílusban. Adatokkal azonosítható vagy stílus alapján meghatározott további művei: arcképek az irgalmas rendházból (Erdődy Gábor és Barkóczy Ferenc püspök, 1753, letét: Eger, Egri Képtár), Szent Peregrinus, Eger, szervita templom, 1754; Szent Ferenc- és Szent Antal-mellékoltárkép, Eger, ferences templom, 1755–56; Krisztus a kereszten, meditációs kép, Felsőtárkány, plébániatemplom; Xaveri Szent Ferenc halála, Eger–Felnémet, plébániatemplom; Mária látogatása-főoltár, Erdőtelek, plébániatemplom; A szent család Joachimmal és Szent Annával, Tata, Kuny Domokos Múzeum (kölcsön: Magyar Nemzeti Galéria); Mária neveltetése, Eger, papi szeminárium; az egri kispréposti palota emeleti dísztermének szupraport-falképei 1758-ból (csendéletek és a négy világrész Mária Terézia képmásával); egy másik helyiség kandalló fölötti falképe (Nabukodonozor).
Garas K.: Magyarországi festészet a XVIII. században, Budapest, 1955. 166–167., 224. • Voit P.: Heves megye műemlékei. I., Budapest, 1969. 342–343. • II., Budapest, 1972. 384–395., 610. • Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások (kat., szerk.: Galavics G., tan.: Lengyel L.), Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1993. 217–218.
A cikk lejjebb folytatódik.