Francia építész, egész munkásságával a lotharingiai uralkodói családot szolgálta. Párizsi és római tanulmányútjai után 1732-ben III. Ferenc herceg udvari építésze lett, akit toszkán nagyherceggé válása után Firenzébe, majd német-római császárrá (I. Ferenc) koronázása után Bécsbe is elkísért. 1740-ben bárói rangot kapott. Élete utolsó nyolc évére Brüsszelbe települt át, ahol Károly Sándor hercegnek (a császár testvérének), osztrák Németalföld kormányzójának megbízásából a királyi épületek felügyeletét látta el. ~ első ismert műve egy tűzijátékszerkezet, a Házasság és a Béke templomát szimbolizáló alkalmi építmény volt, amelyet 1763-ban Luneville-ben készített Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc esküvője alkalmából. 1739-ben az uralkodói pár Firenzébe érkezésének tiszteletére diadalívet emelt a Porta San Gallo mellett. 1745-től Bécsben élt, ahol először a schönbrunni kastély menagerie-jét építette fel (1750), majd megtervezte élete főművét, a bécsi egyetem épületét (ma az Osztrák Tudományos Akadémia székháza). Magyarországi tervei közül egyedül a budai királyi palota újjáépítésére készített (1749) elképzelése valósult meg, ha utódai Nicolaus Paccassi, Oraschek Ignác és Franz Anton Hillebrandt keze nyomán módosult formában is (mára teljesen átépítve). Belgiumi korszakának alkotása a mariemonti villa volt (leégett). Sok megvalósulatlan tervének egyik oka, hogy stílusa a francia kora klasszicizmus itáliai dekoratív elemekkel gazdagított változatát képviselte Közép-Európában, amelynek kibontakoztatásához a helyzet e régióban még nem volt érett.
The Dictionary of Art XVI. (szerk.: Jane Turner), New York, 1998.
A cikk lejjebb folytatódik.