Műegyetemi tanulmányai után egy ideig Lechner mellett dolgozott, ill. Alpár Ignác irodájának vezető alkalmazottjaként részt vett a millenniumi építkezéseken: egyebek mellett ő tervezte a kiállítás főkapuját. 1897-ben társult Bálint Zoltánnal. Közös munkásságuk a századforduló éveiben Lechner nemzeti formanyelvének hatását mutatja, ez alól feltűnő módon kivétel az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonja, amely a millenniumi kiállítás Történelmi főcsoportjához hasonlóan a tipikusnak tekintett magyar történeti épületekből készített együttes. A historizmus béklyóitól megszabadított műveiken a tömbökben komponálás figyelhető meg (Lederer-palota, 1903–04). Nevét 1899-ben magyarosította Frommerről Jámborra.
Magyar művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981. 341–342. • Magyar művészet 1800-tól napjainkig (szerk.: Beke L.), Budapest, 2002. 211–212.
A cikk lejjebb folytatódik.