A ~ szükségnevet Gerevich Tibor vezette be a művészettörténeti szakirodalomba. Jánosrét a középkori Bars vármegye kis települése volt. A mesternév a plébániatemplom Szent Miklós tiszteletére emelt főoltárához kapcsolódik, valójában tehát a „Jánosréti főoltár mesterét” jelöli. Az alkotó hol festőként, hol faragóként szerepelt a művészettörténetírásban, míg az 1960-as évekre kialakult a közelmúltig szinte általánosan elfogadott vélemény: a ~ a főoltár önálló alkotó tervezője, a szárnyképeken dolgozó vezető festő volt, aki azonban – a redőstílus és az ábrázolt alakok fiziognómiai hasonlóságának tanúsága szerint – maga készíthette az oltár Szent Miklós-szobrát is. Azon kevesek közé tartozhatott tehát, akik egy személyben festők és faragók is voltak. A középkori oltárkészítő műhelyek munkamódszerének pontosabb ismerete alapján azonban erősen megkérdőjelezhető e pusztán stíluskritikai összefüggésekre építő megállapítás. A ~t leginkább a műhelyt vezető „vállalkozónak” tekinthetjük. Legvalószínűbben festőnek, hiszen a főoltár képeihez (Krisztus a kereszten ) szorosabb vagy lazább szállal több emlék kapcsolható, míg szobrászi díszei noha rokon, mégis egymástól több tekintetben eltérő vonásokat mutatnak. A feltételezett mester tehát, miközben a táblaképek kivitelezéséhez is több tanítványt és segédet alkalmazott, műhelyének különböző vállalkozásaihoz esetenként más-más faragót szerződtethetett. E feltevésből kiindulva, valamint a grafikai előképek, mintalapok nagy elterjedtségének és közvetítő szerepének figyelembe vételével megkísérelhető a mester sajátkezű alkotásai, valamint a műhelymunkák a rendszerezése. Tisztázandó kérdés a főoltár (1480 k., Magyar Nemzeti Galéria) Szent Miklós legendáját elbeszélő belső képei és a külső Passiójelenetek egymáshoz való viszonya: az érzékelhető stiláris eltérés egy másik festő bekapcsolódásával vagy későbbi, eltérő mintaképek felhasználásával magyarázható. Az újabb kutatás a korábban a mester sajátkezű műveként elfogadott garamszentbenedeki Kálvária-oltár (1480 k., Esztergom, Keresztény Múzeum) középképét és predelláját, valamint a cserényi Szent Márton-oltár festményeit (1483, Magyar Nemzeti Galéria) is a tanítványok és műhelytársak alkotásának tekinti. Vitatott, hogy a felsorolt művek és a „jánosréti körhöz” távolabbról kapcsolódó alkotások – például a szentjakabfalvi Szent Jakab-oltár szárnyai (1480 k., Esztergom, Keresztény Múzeum), a Túrócbéláról származó Angyali üdvözletet, Mannahullást és Utolsó vacsorát mutató táblák (1480-as években készült, Magyar Nemzeti Galéria), valamint a jánosréti mellékoltárok (Mária és Szent Dorottya-oltár, 1480 k., Magyar Nemzeti Galéria.; Passió-oltár, 1480–90 k., Magyar Nemzeti Galéria) – köthetők-e egy műhely tevékenységéhez, vagy ezek egy részét más összefüggésbe kell állítani. A jánosréti főoltár, vagy a ~ mindenképpen a 15. század utolsó harmada úgynevezett bányavárosi művészetének egyik legkiemelkedőbb alkotása, ill. alkotója. Működése, műhelyének székhelye Garamszentbenedeken, és/vagy Körmöcbányán lehetett. A művek egyértelműen tanúskodnak az ekkor már Közép-Európa szerte széles körben közvetített, másolt és felhasznált németalföldi eredetű motívumok ismeretéről, s az ezekből összeálló reális igényű ábrázolás egyéni hangú újrafogalmazását mutatják. A szóban forgó emlékek e tekintetben – a stiláris és kvalitásbeli különbségeket szem előtt tartva – a kölni Mária élete mester és a bécsi Schottenstift mester műveivel árulnak el rokonságot.
Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei, Budapest, 1955. 103–109., 337–340. • Radocsay D.: A középkori Magyarország faszobrai, Budapest, 1967. 73–75., 176–177. • A Magyar Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményei (szerk.: Mojzer M.), Budapest, 1984. 40–43., 53–55. • Török Gy.: A jánosréti Szent Miklós-főoltár a Magyar Nemzeti Galériában, Budapest, 1989 • Cidlinská, L.: Gotické Krídlové oltáre na Slovensku, Bratislava, 1989. 58–59. • Kerny T.: Török Gyöngyi: A jánosréti Szent Miklós-főoltár a Magyar Nemzeti Galériában, BUKSZ II., 1990. 377–379. • Keller A.: A Jánosréti mester és köre a művészettörténeti szakirodalomban, Ars Hungarica 1990/2. 187–200. • Kerny T.: Kéziratos és rajzi dokumentumok a jánosréti templom berendezésének történetéhez, Ars Hungarica 1992/1., 115–120. • Keresztény Múzeum Esztergom (összeáll.: Cséfalvay P.), Budapest, 1993. 174., 176.
A cikk lejjebb folytatódik.