Polgári után címfestőnek tanult. A győri Vagongyár Szabadiskolájában Tóvári Tóth István korrigálta munkáit, de felkészülésében, fejlődésében az önképzés dominált. Bátorítást Gadányi Jenőtől kapott. Dési Huber István és Tóvári Tóth István hatott festészetére. Párizsban, Bécsben, Bázelben járt tanulmányúton. Több üzem támogatta ösztöndíjjal. 1966-71: négy díj a Győr-Sopron megyei pályázatokon; 1969: Megyei Tanács művészeti díja; 1972: megyei pályázat – festészeti nagydíj; 1982: megyei pályázat festészeti díja; 1992: Győr Város Művészetéért kitüntetés; 1958-tól szerepelt helyi és országos kiállításokon. Festészetét nagy foltokból építkező, a természeti élményeket mérsékelten átíró expresszív realizmussal jellemezhetjük. Az emberi figura karakterét, mozdulatait, a Kisalföld sajátságait tájábrázolásain ragadta meg, ábrázolta mélytűzű színekkel.
Irodalom
SALAMON N.: (kat. bev., Szolnok, 1980)
V. L.: Műteremben - ~ hetvenöt éves, Kisalföld, 1987. november 28.
N. M. J.: Titkok a nagyközönség előtt, Kisalföld, 1993. december 18.
N. MÉSZÁROS J.: A látvány hiteles leírása, Kisalföld, 1994. május 27.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1964 • Műcsarnok, Győr
1968 • Magyar Optikai Művek Székház, Budapest
1969 • Xantus János Múzeum Képtára, Győr
1977 • Xantus János Múzeum Képtára, Győr
1980 • Képcsarnok, Sopron
1988 • Műcsarnok, Győr
1990 • Szt. István Hotel, Kimle (állandó kiállítás)
1992 • Városi Könyvtár Galéria, Győr
1993 • Városi Művelődési Központ, Mosonmagyaróvár.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
Dunántúli Tárlat, Kaposvár • Erfurt • Rév-Komárom • Nyitra • Kuopió (megyei művészekkel közösen).
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Xantus János Múzeum, Győr.