Aradon érettségizett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, Vaszary János növendékeként. Goldmann György révén a 20-as években kapcsolatba került a kommunistákkal, és a párt kérésére röplapokhoz linometszeteket készített. Bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájába is. 1936-ban feleségével, a szintén festő Fiszl Ilonával együtt illegális párttevékenységük miatt letartóztatták. A börtönből kiszabadulva, 1938-ban feleségével Párizsba ment, ahol beiratkozott az École Supérieure des Beaux Arts-ra. Párizs német megszállása alatt röplapok készítésével vett részt az ellenállásban. A háború alatt, az azt megelőző időszakban, de még utána is több éven át, festményein a mindenkori történelmi eseményeknek kiszolgáltatott embert ábrázolta (Munka nélkül, 1938; Kivégzés, 1942; Tüntetés, 1948). 1958-64-ig könyvillusztrációkat és rajzfilmeket készített. Amikor több éves megszakítás után újra festeni kezdett, a politikailag elkötelezett művészet helyét a táj, az ember és természet viszonyának ábrázolása vette át. Kubisztikus stílusban alkotott műveinek egy részében témaválasztásával és meleg színeivel (Pihenés, Alvó ember, 1977) kiegyensúlyozott, nyugodt atmoszférát teremt, míg más, rideg szerkesztésű, sötét tónusú festményein (Felfordulás, 1968) borongós hangulat uralkodik.
Irodalom
OELMACHER A.: ~ és Fiszl Ilona festőművészek kiállítása, (kat., Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, 1983)
BENEZIT, E.: Dictionnaire critique et documentaire des peintures, sculp-teurs, dessinateurs et graveurs, Párizs 1999.
Bővebb életrajz
Aradon érettségizett, majd családjával együtt Budapestre költözött. A szabadiskolákban folytatott tanulmányok után felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János lett a mestere. Goldmann György révén a húszas években kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. A párt kérésére röplapokhoz készített linómetszeteket. Bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájába is. Gyakran az ő otthonában tartották a párt vezetőségi üléseit. 1936-ban feleségével, J. Fiszl Ilonával együtt illegális párttevékenységük miatt letartóztatták. A börtönből kiszabadulva, 1938 ban feleségével Párizsba emigrált. Mozgalmi munkáját itt is tovább folytatta, és a spanyol polgárháborúban harcolók megsegítésére linómetszeteket készített. Rövidesen tagja lett a Francia Kommunista Pártnak. Félbeszakadt tanulmányait az Ecole Supérieure des Beaux-Arts grafikai szakán, E.-L. Penat műhelyében fejezte be. 1942-ben grafikai munkájával elnyerte a Gravure des Beaux-Arts első díját. Párizs német megszállása alatt röplapok készítésével vett részt az ellenállásban.
A háború alatt, az azt megelőző időszakban, de még utána is több éven át, festményein a mindenkori történelmi eseményeknek kiszolgáltatott embert ábrázolta (Kivégzés a Margit körúton, 1937; Munka nélkül, 1938; Bombázás, 1943; Tüntetés, 1948). 1944-ben szerepelt a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban rendezett Salon de la Résistance-on, és rendszeres kiállítója volt a Salon d’Automne-nak. 1946-ban októberében a Galerie du Bacban rendezett egyéni kiállításán egyebek közt bemutatta a mártírfalu emlékére készített Oradourt és a kubizáló A vezetőt, amelynek egyik szimbolikus részlete, a magasba emelt, ökölbe zárt kéz is utal Józsa kommunista meggyőződésére.
AzEtoiles című folyóirat 1946. októberi számában megjelent kiállítási beszámoló névtelen kritikusa ezt írta: „A festő mindig megáll az absztrakció és a nonfiguratív határán, még akkor is, ha a valóság számára csak ürügyül szolgál.” Valóban, Józsa mindvégig megmaradt figuratív festőnek, és ha egyes képeiben súrolta is az absztrakció határát, azt sohasem lépte át.
1950-ben a Magyar Találmányi Hivatal megvásárolta Agitáció című festményét (a Szabad Művészet októberi száma közölte a hírt). 1958 –1964 között könyvillusztrációkat és rajzfilmeket készített (Studio-M Vermeisennel), és ez a tevékenysége megakadályozta abban, hogy festészettel foglalkozzon. Amikor többéves megszakítás után újra festeni kezdett, az elkötelezett művészet helyét a táj, az ember és természet viszonyának ábrázolása vette át. 1964-ben és 1966-ban Párizsban a Galerie Camoinben, illetve a Galerie Berri-Lardyban, 1977-ben pedig a fontainebleau-i Galerie Apruses-ben volt önálló kiállítása. A hetvenes években többször szerepelt a meluni Salon de Peinture-ön, ahol 1976-ban díjat nyert. Tagja volt az Amis des Arts de Seine et Marne-csoportnak. 1983 ban szerepelt a Tisztelet a Szülőföldnek műcsarnoki kiállításán, és ugyancsak 1983-ban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményes kiállítást rendezett számára. Ez alkalommal számos művét ajándékozta a magyar államnak.
Kubisztikus stílusban alkotott művei utalnak arra, hogy egy ideig André Lhote tanítványa volt. Tájat, kikötőt, fákat, hajókat ábrázoló témaválasztásával és meleg színeivel (Pihenés, Alvó ember) kiegyensúlyozott, nyugodt atmoszférát teremt. „Az életnek megvan a sötét, keserű oldala is. Ezt én is látom. El is szomorít, mint mindenkit. De miért kéne megfesteni?”– nyilatkozta egy alkalommal. Az optimizmuson, a derűn és nyugalmon néha mégis felülkerekedett a szomorúság, és néhány sötét tónusú festményén, borongós téli tájképén komor hangulat uralkodik.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1946 • Galerie du Bac
1949 • Front Nationale szerkesztősége, Párizs
1964 • Galerie Camion, Párizs
1966 • Galerie Berri-Lardy, Párizs
1977 • Galerie Apruses, Fontenaibleau
1983 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1944 • Salon de la Résistence, M. d’Art Moderne de la Ville de Paris • rendszeresen részt vett • Salon d’Automne
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.
