A német származású festő osztrák és olasz építészekkel és képzőművészekkel együtt a legkorábbi hazai barokk világi építkezésen, a pozsonyi királyi palota átalakításán és díszítésén tevékenykedett. Az uralkodói rendeletre 1635-ben megkezdett újjáépítés során a második emeleti királyi és királynői lakosztály mennyezetére a II. Ferdinánd császár erényeit példázó, tizennyolc nagyméretű és nyolc kisméretű ábrázolásból álló festményciklus került. A ~ által vászonra festett, Rubens Medici-galériájának műfaji hagyományait követő világi apoteózis, amelynek programját az uralkodó, III. Ferdinánd határozta meg, a magyar és a cseh történelemből vett jeleneteket, allegorikus ábrázolásokat, emblémákat és buzdító feliratokat, jelmondatokat tartalmazott. A Habsburg uralkodói abszolutizmus reprezentációját szolgáló, azóta elpusztult együttes programjáról és képzőművészeti megoldásáról a fennmaradt metszetmásolatok és egykorú leírások adnak felvilágosítást.
Rózsa Gy.: Magyar történetábrázolás a 17. században, Budapest, 1973. 81–175. • Galavics G.–Marosi E.–Mikó Á.–Wehli T.: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Budapest, 2001. 322–324.
A cikk lejjebb folytatódik.