Kádár Béla a budapesti Iparrajziskolában kezdte meg tanulmányait, majd az 1902–1903-as tanévben Balló Ede tanítványaként a Mintarajztanoda hallgatója volt. A következő évben Münchenben és Budapesten szabadiskolákba járt, első rajzait és pasztelljeit 1906-tól a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon szezonkiállításain mutatta be. 1907-ben megnősült első két gyermeke 1908-ban és 1910-ben született. Rózsa Miklós, a Művészház alapítója kiállítási- és munkalehetőségekkel segítette. 1912-ben a Százados úti művésztelepen kapott műtermet, 1914-ben a Vágó László átépítésében felújított Magyar Színház – azóta elpusztult – mennyezeti freskóit készítette el. 1914-ben és 1917-ben született harmadik és negyedik gyermeke. Hadifestőként részt vett az első világháborúban. 1918-ban az Ernst Múzeumban és a Műterem Galériában volt önálló kiállítása, valamint az időközben lebontott Erzsébet Sósfürdő ivócsarnokának kifestésére kapott megbízást. Kapcsolatba került Palasovszky Ödön Manifesztum csoportjával. 1921-ben Max Hevesi bécsi szalonjában Scheiber Hugóval közösen állított ki. 1922-ben a budapesti Belvederében mutatta be legújabb műveit, s ugyanebben az évben jelent meg Hevesy Iván róla szóló könyve. 1923-ban és 1924-ben önálló kiállítási lehetőséget kapott Herwarth Walden berlini Der Sturm galériájában, és Berlinben rendszeresen részt vett nemzetközi csoportos kiállításokon is. 1926-ban a New York-i Brooklyn Museumban, a Société Anonyme egyesület szervezésében rendezett nemzetközi modern művészeti kiállításon – rangos nemzetközi avantgárd művészekkel együtt – sikerrel szerepelt. 1928-ban maga is Amerikába utazott, jelen volt önálló kiállításának a megnyitóján. 1932-ben a londoni The Studio című művészeti lapban jelentek meg az alkotásai. Az 1930-as évektől rendszeresen kiállított Budapesten (Ernst Múzeum, Kovács Ákos galériája, Fränkel Szalon, Tamás Galéria stb.), és jelentős szakmai- és közönségsikert aratott változatos akt kompozícióival. A második világháborút üldözöttként élte át, elvesztette mindkét fiát és feleségét. Az ötvenes években mellőzték, halála után 15 évvel, 1971-ben volt első emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 2002 nyarán a budapesti Mű-Terem Galéria rendezte meg Kádár Béla közel 150 műből álló gyűjteményes kiállítását, és ekkor jelent meg a munkásságát feldolgozó első magyar nyelvű monográfia. 2003-ban a londoni Ben Uri Galéria rendezett kiállítást – többek között – Kádár Béla berlini Der Sturm galériához kötődő alkotásaiból.
Díjak/ösztöndíjak
1910 • Kohner Adolf szolnoki ösztöndíj • Nemes Marcell ezerkoronás díj (Művészház Rózsa utcai palotájához készített falkép tervei).
Irodalom
HEVESY I.: Kádár Béla. Budapest, Amicus, 1922
HERWARTH W.: Einblick in Kunst. Berlin, Verlag Der Sturm, 1924
KÁLLAI E.: Új magyar piktúra 1900–1925. Budapest, Amicus, 1925
BEDŐ R. – SZÍJ B. (szerk.): Kádár Béla emlékkiállításának katalógusa. Budapest, MNG, 1971
SÜMEGI Gy.: Kádár Béla önéletrajz-vallomása. Művészet, 1987, 11–12. sz. 56–61.
SZÍJ B.: Kádár Béla emlékének idézése. Új Művészet, 1991, 1. sz. 40–44.
SZÍJ B.: Kádár Béla gyűjteményes kiállításának katalógusa. (kat., bev.), Budapest, Műgyűjtők Galériája Aukciósház, 1992
FISCHER, M.: Painter Béla Kádár. Modernist and Romantic. Pittsburgh, Pennsylvania, 1999
GERGELY M.: Melankolikus utazás. Kádár Béla (1877–1956). Budapest, Mű-Terem Galéria, 2002 (párhuzamosan megjelent az angol nyelvű kötet is)
GERGELY M.: Hungarian Expressionists: Béla Kádár and Hugó Scheiber in Der Sturm Gallery. In: A Storm in Europe: Béla Kádár, Hugó Scheiber and Der Sturm Gallery in Berlin. Ben Uri Gallery, The London Jewish Museum of Art, London, 2003, 9–13.
GERGELY M.: Kádár Béla ismeretlen képei üvegnegatívokon az 1920-as évekből. In: Angyalokra szükség van. Tanulmányok Bernáth Mária tiszteletére. (szerk.: András Edit), MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2005, 211–220.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1923 • Der Sturm, Berlin (D)
1971 • Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.