1962-67: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar; 1974-76: Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskola; 1970-89 között az IPARTERV vezető tervezője; 1978: Magyar Építőipar Emlékplakett; 1982: Ybl Miklós-díj. 1989-től az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola tanára, nevéhez fűződik az 1991-ben elindított posztgraduális képzés, amely a főiskolát végzett építésztechnikusoknak lehetőséget ad a tervezői szakképesítés megszerzésére. A tanári működés mellett a DÓM Építészműterem vezető építésze. 1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen elnyerte a DLA tudományos fokozatot. Több évtizedes szakmai tevékenysége során számos ipari létesítménye valósult meg itthon és külföldön (pl.: Irak, Algéria, Németország és Olaszország). Jelenleg főként rekonstrukciókkal foglalkozik és szaklapokban publikál (pl.: Magyar Építőművészet, 1977/3., 1982/5., 1993/1.; Új Magyar Építőművészet, 1998/6., 1999/3., 5.). Munkái eltérő stílusokat képviselnek, így a produktivista ceglédi Hűtőház, a minimál felfogású KGYV (Kohászati Gyárépítő Vállalat) tápiószelei épülete, amelynek színdinamikai tervezője Fajó János volt, vagy a dekonstruktivista egykori Ibusz-Bank (ma: KHB), és MAHART Szabadkikötő rakodóépülete.
Irodalom
EDVI ILLÉS M. - ~: Kohászati Gyárépítő Vállalat Tápiószelei Gyáregysége, nehézacél-szerkezeteket gyártó csarnok, Magyar Tervezés, 1980/11.
~: Ipari Építészeti Szemle, az IPARTERV Közleményei, 1982/30.
