~ az 1910-es évektől a 30-as évtized fordulójáig, majd rövid ideig 1945 után a magyar avantgárd főalakja, költő, író, szerkesztő, lapalapító, mozgalomszervező, ideológus; a vizuális művészetek sokféle ágában, műfajában dolgozott a tipográfiától a festett fareliefekig; készített grafikákat, kollázsokat, fotómontázsokat és festményeket. Itthon a fiatal művészek körében a tiszta szellemiség idolja lett. 1947: Baumgarten-díj; 1948: Kossuth Érdemrend; 1965: Kossuth-díj (irodalmi munkásságáért); 1967: Munka Érdemrend arany fokozata. 1904-ben Pestre költözött, vasmunkásként dolgozott, ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1909-1910 között Nyugat-Európában, Párizsban járt. Versei 1909-től rendszeresen megjelentek a Független Magyarország c. napilapban. 1915-ben saját lapot indított TETT címmel, ezzel megkezdte irodalmi és képzőművészeti szervező munkáját. A 10. számban tette közzé programját, a fennálló társadalmi rendet támadó szónoklatát. A művészetnek különleges agitatív szerepet követelt, társadalmi felelősségét hangsúlyozta. Fő művész-munkatársa Uitz Béla volt. A TETT 1916. évi betiltása után ~ megindította a MA c. aktivista folyóiratát. A MA Visegrádi és Váci utcai szerkesztőségi termeiben kiállításokat rendezett az általa felfedezett művészek munkáiból. Uitz Bélán kívül Tihanyi Lajos, Bortnyik Sándor, Pátzay Pál mellett Gulácsy Lajos, Bohacsek Ede, Schadl János, Dobrovits Péter, a Galimberti házaspár stb. szerepeltek. Mattis-Teutsch és Rohancsek Ernő fölfedezője. 1919-ben az írói direktórium tagja volt, a Tanácsköztársaság bukását követő bebörtönzése után, bécsi emigrációjában 1926-os hazatéréséig folytatta a MA kiadását. ~ a 20-as években alkotta meg a Képarchitektúra (Bildarchitektur) fogalmát, ezzel is a korszak avantgárd főáramához, a korszak fogalmi-képi megfogalmazási kísérleteinek kimunkálásához csatlakozott. Nagy előképei az oroszok, különösen Malevics és Tatlin voltak. Szigorúan megformált képi rendszerükkel (melyben a formának-erővonalnak-színnek megvoltak a fogalmi equivalensei) szemben ~ kiindulópontként a fogalmat választotta, képarchitektúrái költői megfogalmazásainak vizuális analógiái voltak; az 1925-ben kiadott Tisztaság Könyvében számozott költeményei és képarchitektúrái együtt szerepelnek. A húszas években ~ szellemi pályaíve jelentős változásokon ment keresztül, a dadaista hatásoktól a pragmatikus konstruktivizmusig; ekkor készített képei általában kisméretűek. Hazatértekor, 1926-1927 között szerkesztette a négy számot megért Dokumentum c. politikai, társadalmi és művészeti folyóiratot, majd 1928-ban Munka címmel új folyóiratot indított, amely nem nagyon tért el a szociáldemokraták által kivívott szabadelvűségtől, 1939-ben betiltották. A ~ szervezte Munka kört festők, írók és munkások – köztük Vas István, Korniss Dezső, Lengyel Lajos, Vajda Lajos, Schubert Ernő, Trauner Sándor – alkották. Pán Imre és Mezei Árpád felkérésére az 1945-ben megalakult Európai Iskola alapító tagjaként szerepelt, bár a kollektíva főként szürrealista vonulata számára idegen volt. 1945-1949 között a Magyar Műv. Tanács alelnöke, az Új Idők, a Kortárs és az Alkotás szerkesztője volt, 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1946-1954 között Békásmegyeren élt, ahol telekszomszédja, Gadányi Jenő baráti biztatására újra rajzolni kezdett. Tusrajzokat készített, melyek a természetben mélyen rejlő energiák megjelenései, majd redukált kompozíciójú csendéleteket festett. 1956-tól visszatért a kulturális életbe. A 20-as évek avantgárd mozgalmainak nemzetközi „reinkarnációja” ~ munkásságát is felfedezte; világszerte sorra nyíltak kiállításai. Korai absztrakt művei iránt főleg a Vasarelyvel együttműködő Denise René és a kölni Galerie Gmurzynska érdeklődött. Az 1966-1967-es párizsi nagy dadaizmus kiállításon 15 művével vett részt. ~ felidézte korai, már nem számontartott munkáit és ismét elkezdett nem figuratív munkákon dolgozni. Késői művei líraibb hangvételű absztrakciók; nagy távlatú, mégis személyes vallomások. Az ultramodern indulású ~ feladta modernizmusát, pont akkor, amikor az érvényre jutott. 1967-ben, halála előtt, a Fényes Adolf Teremben megrendezte első gyűjteményes kiállítását, amely az ún. tűrt kategóriába került, a költségeket így fizetnie kellett volna, de ezt végül elengedték. ~ hagyatékából 1976-ban létrehozott ~ Emlékmúzeum állandó kiállításon mutatja be ~ munkáit.
Irodalom
BORTNYIK S.: Két levél az új festészetről, Nyugat, 1921/II.
HEVESY I.: A dadaista világnézet, Nyugat, 1923/II.
KÁLLAI E.: Új magyar piktúra 1900-1925, Budapest, 1926
RABINOVSZKY M.: Kassák mint képépítész, Nyugat, 1928/I.
RABINOVSZKY M.: A Képzőművészek Új Társasága kiállítása a Nemzeti Szalonban, Magyar Grafika, 1930/1.
J. M.: Beszélgetés ~sal az elsikkasztott forradalomról, Független Magyarország, 1947. január 13.
HAVAS L.: ~ képkiállítása, Népakarta, 1957. április 3.
BORI I.-KÖRNER É.: ~ irodalma és festészete, 1968
RÓNAY GY.: ~, Budapest, 1971
PAŚIAKOVA, J.: ~ Vyvojové problémy a tendencie madarskey avantgardy, Pozsony, 1973
STRAUS, T.: ~, Köln, 1975
PASSUTH K.: ~ e l''''avanguardia ungherese. Conference au X. Convegno di Mitteleuropa, Gorizia, 1975
CSAPLÁR F.: ~ emlékmúzeum (kat., Budapest, 1976)
VADAS J.: ~ a konstruktőr, Budapest, 1979
SZABÓ J.: A magyar aktivizmus művészete 1915-1927, Budapest, 1981
GYÖRGY P.: Egy szétszóródott életmű, Művészet, 1986/8.
~ (kat. a magyar nemzeti galéria és a petőfi irodalmi múzeum emlékkiállítása, bibliográfiával, szerk.: CSAPLÁR F., GERGELY M., GYÖRGY P., PATAKI G.; tan.: KÖRNER É., MEZEI Á., STRAUS, T., PERNECZKY G., HEGYI L., ANDRÁSI G., BOTÁR O., R. BAJKAY É., SZABÓ J., PETERNÁK M., CSAPLÁR F., GYÖRGY P., Budapest, 1987)
MARKUSOVÁ, H.: L. Kassák 1887-1967, Atelier, 1997/10.
CSAPLÁR F. (szerk.) ~ Reklame und Moderne Tipographie, Budapest, 1999.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1924 • Galerie Würthle, Bécs • Galerie Sturm, Berlin
1928 • Mentor Galéria, Budapest
1957 • Városi Könyvtár, Esztergom • Csók Galéria, Budapest • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1960 • Galerie Denise René, Párizs (kat.)
1962 • Magyar Írók Szövetsége, Budapest
1963 • Galerie Denise René, Párizs
1964 • G. El, Elbląg (PL)
1965 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Művészklub, Kecskemét • Galerie Klihm, München
1966 • Palmiro Togliatti Megyei könyvtár, Kaposvár • Brook Street Gallery, London [V. Vasarelyvel] • Galerie Tobiès et Silex, Köln
G. Viotti, Torino
1967 • Fényes Adolf Terem, Budapest • Galerie Denise René, Párizs (kat.)
1968 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.) • Óbudai Kultúrház, Budapest • Pedagógus Szakszervezet, Debrecen
1969 • Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen • ~ Művelődési Ház, Budapest • Palazzo Strozzi, Firenze (kat.) • G. D. Prága • University Hall, Gary (USA)
1970 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Dům Umění, Brünn
1971 • Galerie Gmurzynska-Bargera, Köln (kat.) • Galerie Nächst St. Stephan, Bécs • Neue Galerie der Stadt, Linz • Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz (kat.)
1975 • Kassák Klub, Budapest • Vármúzeum, Esztergom • Xantus János Múzeum, Győr • Művelődési Ház, Nagykanizsa
1977 • Postás Művelődési Központ, Budapest • Kassák Múzeum, Budapest • Művelődési Központ, Sárvár
1978 • Művelődési Ház, Monor • Hamburger Jenő Művelődési Központ, Zalaszentgrót • Megyei Művelődési Központ, Eger
1979 • Művelődési Központ, Paks • Déryné Művelődési Központ, Karcag
1982 • Művelődési Ház, Nagymaros • Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szolnok
1983 • Művészeti Galéria, Érsekújvár
1984 • Matignon Gallery, New York
1985 • Ferenczy Múzeum, Szentendre
1986 • Szombathelyi Képtár, Szombathely
1987 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1962 • Modern építészet – Modern képzőművészet, Építők Klubja, Budapest • Galerie Denise René, Párizs
1964 • Kis Színpad, Pozsony • Cinquante ans de collage, Musée de l’Art Moderne, Párizs
1965 • Nyolcak és aktivisták köre. A huszadik század magyar művészete, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1966 • Százhuszonöt év magyar fotóművézete, Műcsarnok, Budapest • „50 Jahre Dada”, Kunsthalle, Zürich • 50 Ans Dada, Musée de l’Art Moderne, Párizs
1967 • Avantgarde in Osteuropa, 1910-1930, Kunstverein, Berlin • Dada, 1916-1966, Goethe Institut und Vogel und Besemer, Köln
1968 • Dada, 1916-1966, Tokió
1969 • Konstruktive Kunst, „Elemente + Prinzipien”, Kunsthalle, Nürnberg • Moholy-Nagy és kortársai, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1970 • Osteuropäische Avantgarde, Galerie Gmurzynska, Köln
1971 • Ungarische Avantgarde, Galerie del Levante, München
1972 • Konstruktivismus. Entwicklungen und Tendenzen seit 1913, Galerie Gmurzynska-Bargera, Köln • Hungarian Art. The Twentieth Century Avantgarde, Indiana University Art Museum, (USA)
1973 • Magyar Aktivizmus, Janus Pannonius Múzeum, Pécs
1975 • Die 20-er Jahre in Osteuropa, Galerie Gmurzynska, Köln
1976 • Palazzo Reale, Milánó
1979 • Ungarische Konstruktivismus, 1910-1977, Münchner Kunstverein, München
1980 • The Hungarian Avantgarde, The Eight and the Activists, Hayward Gallery, London • Gli Otto e gli attivisti, Palazzo Barberini, Róma • Tibor de Nagy Gallery, New York
1981 • Nyolcak és Aktivisták, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1982 • Kállai Ernő emlékezete, Óbuda Galéria, Budapest • A dada Magyarországon, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészgaléria
1983 • Klassiker der Avantgarde – die ungarische Konstruktivisten, Galerie Taxispalais, Innsbruck
1986 • Futurismo i’Futuristi, Palazzo Grassi, Velence.