A bécsi képzőművészeti akadémián tanult nemesi származású festő az arcképfestészet mellett irodalmi művek illusztrálásával (Osszián, Faust-illusztráció) is foglalkozott. Témaválasztásával a kora romantikus festészet első hazai képviselőjévé vált, művészi kifejezőkészségét azonban nem tudta olyan fokra fejleszteni, hogy összhangba kerüljön háborgó vihart, hajótörést, tűzvészt ábrázoló festményei (Éji szélvész, Magyar Nemzeti Galéria; Tengeri vész, 1820-as évek, MTA Gyűjteménye) szenvedélyes, drámai mondanivalójával. 1822-ben indított Aurora című irodalmi almanachjában nemcsak az új, romantikus költői törekvéseknek adott hangot, hanem tudatos illusztráltatási tevékenységével a hazai történelem és honismeret népszerűsítésére is törekedett. Almanachjához alkalmanként saját maga is készített rajzokat (László Cserhalmon, Aurora, 1826; Árpád pajzsra emeltetése, Aurora, 1826). Az illusztrációknak a hazai történeti festészetre gyakorolt hatását jelzi, hogy néhány metszetről – pl. a menekülő Dobozit vagy a cserhalmi ütközetben harcoló László királyt ábrázolóról – az 1830-as években olajfestmények is készültek.
Bánóczi J.: Kisfaludy Károly és munkái, Budapest, 1882–83 • Vayerné Zibolen Á.: Kisfaludy Károly az Aurora képszerkesztője és illusztrátora, Művészettörténeti Értesítő, 1967/3. 151–176. • Vayerné Zibolen Á.: Kisfaludy Károly. A művészeti romantika kezdetei Magyarországon, Művészettörténeti Füzetek 5., Budapest, 1973.
A cikk lejjebb folytatódik.