Lechner Ödön unokaöccse; leszármazottai, ill. rokonai is fontos építészek. Öccse, Lóránd (1883-1963); fia, ifj. Jenő. Lóránd gyermekei, Kamill (1914), Ödön (1916) és Gyula (1919) az 50-es évek jelentős építészei voltak. Lóránd unokája, Egon, ill. Egon gyermekei, Balázs és Mária színtén építészek. ~ 1902-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Megalakította a MASTABA nevű első építész asztaltársaságot, amely egyben a Megfagyott Muzsikus c. lap szerkesztőgárdája is volt. A királyi palota építkezésén Hauszmann Alajosnál kezdett dolgozni, később a Budapesti Műszaki Egyetem ókori építészet tanszékén tanított 18 éven át. Ekkor bontakozott ki építészeti és szakírói tevékenysége, ill. ekkor kezdett építészettörténeti kutatásaiba is. Számos külföldi építészeti pályázaton is részt vett, gyakorta Warga László építésszel közösen. Jelentős szerepet vállalt a második világháború utáni újjáépítés szakmai közéletében. ~ a század első évtizedeinek azon építészei közé tartozott, akik Lechner Ödön közvetlen formai hatása alól kiszabadulva inkább a mester alapelveit megőrizve, az ő modern építészetről vallott eszméihez igazodva saját formanyelvüket keresték. Így ~ is a szerkezet tisztaságára, a funkciót követő alaprajzra, s az annak megfelelő homlokzatok képzésére törekedett, miközben a népművészet kutatása mindvégig megmutatkozott épületei díszítésében. A nagy, töretlen falfelületek, a többnyire függőleges tagolás, a négyzetes ablakok és a díszes oromzatok kettőssége jellemzi műveit. Kísérletet tesz egy helyi jellegű új építészeti stílus megteremtésére is: a felvidéki pártázatos reneszánsz elemeit olvasztja stílusába. ~ Fischer Józseffel, Granasztói Pállal, Major Mátéval és Weltzl Jánossal Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon c. nagy jelentőségű deklaráció megfogalmazója 1944-ben. Ezzel olyan feladat mellett kötelezte el magát, amely nem a háború utáni helyreállítást, hanem a modern építészet jegyében való újjáépítést tűzte ki céljául. A megvalósításnak is tevékeny tagja volt minisztériumi alkalmazásban lévő társaival együtt. Restaurálta – sok más mellett – a Magyar Nemzeti Múzeum épületét és a budai régi Országház dísztermét. Igen fontos építészettörténeti alapkutatásokat végzett, jelentősek műemléki topográfia jellegű publikációi. Lényeges gondolatokkal járult hozzá a “magyar nemzeti stílus” körüli vitákhoz is.
Irodalom
TOROCZKAI WIGAND E.: ~ , Élet, 1924
RADOS J.: ~ , Magyar Építőművészet, 1963/3.
RADOS J.: ~ , Magyar Építőművészet, 1978/5.
