A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott festői tanulmányait félbehagyva 1925-ben Párizsba utazott, ahova a kor nagy festői, Picasso, Braque, Matisse és a színes, sok nemzetiségű művészvilág vonzotta. Itt ismerkedett meg 1926-ban André Kertésszel, akihez később férjhez ment. Mellette tanulta meg a fényképezés technikáját és szétválásuk után, 1933-ban önállóan kezdett dolgozni: festőkről, szobrászokról, írókról, költőkről és más, a kulturális életben fontos szerepet játszó emberekről készített portréfotókat. Többek között Picasso, Bonnard, Giacometti, Max Jacob, Paul Elouard, André Breton, Le Corbusier és Chagall voltak modelljei, akiket mindig saját környezetükben, otthonukban, műtermükben vagy dolgozószobájukban örökített meg. Eredeti negatívjait és nagyításait, melyeket hosszú ideig a szűkös konyhájában berendezett laboratóriumban készített, a párizsi Bibliothèque Nationale-ban őrzik. 1950-ben, abbahagyva a fotózást, visszatért a festészethez, és ettől kezdve haláláig a művészköröktől teljesen elszigetelten dolgozott. Alkotásai kiegyensúlyozatlan lelkivilágáról tanúskodnak. Míg egyes képein a teljes teret kitöltő, egymást metsző vízszintes, függőleges és átlós vonalak halmazai kaotikus, rémlátomás-szerű táj benyomását keltik (Le ciel par son maître, 1957), addig más esetben a színek harmóniája és a vonalak szerkezeti egyensúlya derűs nyugalmat árasztó alkotást eredményez. (L’annonce du Printemps, 1957).
Irodalom
BESLON, R.: Rogi André: Portraits, Párizs, 1981
MACZEK, E.: Les artistes d''''origine d''''Europe centrale dans le Legs Zervos, Dijon, 1996
BOUQUERET, CH.: Les Femmes photographes, Marval, 1998.
Bővebb életrajz
Három testvérével együtt jó anyagi körülmények között nevelkedett; édesapja orvos volt. Tizennyolc évesen kezdett érdeklődni a festészet iránt. Ekkor beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, de 1925-ben félbehagyta tanulmányait és Párizsba utazott, ahova a kor nagy festői, Picasso, Braque, Matisse és a színes, soknemzetiségű művészvilág vonzotta. Kezdetben az Hôtel Pimodanban (ma Hôtel de Lauzun, quai d’Anjou 17) lakott. Az Académie Berger-n festeni tanult, egy másik atelier-ben pedig a szobrászattal ismerkedett.
Amikor a szerény szállodai szobát elhagyta, és a rue de Vanves-ban bérelt egy kis műtermet, megismerkedett szomszédjával, André Kertésszel, akihez 1928-ban feleségül ment. Ekkor, hogy férje, az akkor már ismert fotóművész munkáját könnyítse, felhagyott a festészettel, intézte Kertész levelezését, és segített a labormunkában is. Kertész mellett kitanulta a fényképezés valamennyi fázisának technikáját. 1931-ben súlyos beteg lett, és hosszú ideig munkaképtelenné vált. Kertész elvált tőle, egyedül maradt, kereset után kellett néznie. Egy fotóügynökség, az Agence Guttmann laborjában kapott állást, és itt kezdődött el fotós pályafutása.
Készített néhány fotóriportot az ügynökség részére, majd 1933-ban önállóan kezdett dolgozni. Festőkről, szobrászokról, írókról, költőkről és más, a kulturális életben fontos szerepet játszó emberekről készített portréfotókat. Többek között Pablo Picasso, Pierre Bonnard, Alberto Giacometti, Max Jacob, Paul Eluard, André Breton, Le Corbusier és Chagall voltak a modelljei, akiket mindig saját környezetükben, otthonukban, műtermükben vagy dolgozószobájukban örökített meg. Eredeti negatívjait és nagyításait, melyeket hosszú ideig a szűkös konyhájában berendezett „laboratóriumban” készített, a párizsi Bibliothêque Nationale-ban őrzik.
1950-ben a fotózást abbahagyva visszatért a festészethez és ettől kezdve haláláig a művészköröktől teljesen elszigetelten dolgozott. Néhány, 1957 és 1961 között készült gouache-a található a vézeley-i Fondation Christian et Yvonne Zervos gyűjteményben. Ezek az alkotások a művész kiegyensúlyozatlan lelkiállapotáról tanúskodnak. Míg egyes képein a teljes teret kitöltő, egymást metsző vízszintes, függőleges és átlós vonalak halmazai kaotikus, rémlátomásszerű táj benyomását keltik, addig más esetben a színek harmóniája és a vonalak szerkezeti egyensúlya derűs nyugalmat áraszt. (L’annonce du Printemps, 1957).
Fotóművészetének színvonalát a festészetben nem tudta elérni, és tevékenységének erről az oldaláról máig keveset tudunk. Kiállítási adatot sem sikerült felkutatni, kivéve az 1947-es, francia és magyar művészeket bemutató tárlatot, amelyen Composition című festményével vett részt.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1935 • Harminc portré, Párizs
1938 • G. Pierre
1949 • London Gallery, London
1999 • Magyar Intézet, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1936 • Exposition Internationale de la photographie contemporaine, Paris
1937 • Photogaphy 1839-1937, MOMA, New York
1938 • Galerie Le Chasseur d’Images, Párizs
1978 • Paris-Moscou, Centre G. Pompidou, Párizs
1998 • Les Femmes photographes 1920-1940, Hôtel Sully, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
MOMA, New York • Bibliothéque Nationale, Párizs, Maison Européenne de la Photographie, Párizs • Fondation Zervos, Vézelay.
