Művészcsalád sarja, bátyja és unokaöccsei is a festő, illetve grafikusi pályát választották. 1925-ben végzett a budapesti iparművészeti iskolában, közben Itáliában járt, ahol nagy hatást tett rá a reneszánsz festészet. Négy évvel első kiállítása (1922) után Franciaországba költözött, s beutazta Svájcot, Spanyolországot is. A II. világháború alatt koncentrációs táborba zárták, kiszabadulva Svájcban talált menedéket, majd visszatért Franciaországba. Rövidesen világhírnévre tett szert, műveit a legnívósabb európai és amerikai galériákban állították ki. Bár több műfajban tevékenykedett, elsősorban festészete jelentős. Kezdetben expresszionista, majd több mint tíz évig szürrealista képeket alkotott (Asszony a tájban, 1938; Szieszta, 1939), újabb művészi periódusát konstruktivista tájábrázolások fémjelezik; pályája delelőjén absztrakt, nonfiguratív művekkel kísérletezett (Szédület, 1955; Szimmetria, 1966), míg 1971-ben kezdődött utolsó festői korszakát lírai kompozíciók jellemzik (Nap és éj, 1971). Három képét a Szépművészeti Múzeum őrzi.
Irodalom
PASSUTH K.: Kolos-Vary három műve a magyar Szépművészeti Múzeumban, in: Szépművészeti Múzeum Évk., Bp., 1968.
