1885-1988: Mintarajziskola; 1891-től müncheni Akadémia, mesterei: Hackl, Höcker és Diez. 1896-tól Benczúr Mesteriskolanak hallgatója, Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1897: Műbarátok ösztöndíja; 1900: Mention honorable, Párizsi Világkiállítás; 1917: Wolfner-díj; 1929: Barcelonai Világkiállítás arany- és bronzérme; 1935: Állami kis aranyérem; 1948: Kossuth-díj. 1902-ben és 1903-ban Nagybányán dolgozott, bár inkább Felsőbányán tartózkodott, távol a többi művésztől. Ezután Párizsban, Rómában és Hollandiában tett tanulmányutat, szintén távol tartva magát a művészek és magyar ösztöndíjasok társaságától. Hazatérve rövid ideig Szolnokon dolgozott, majd hamarosan egy Szentes melletti tanyán telepedett le, s ott élt három évtizedig. Első hazai nyilvános szereplésével, a Hazatérés c. festménnyel a Műcsarnok 1897. évi Téli Tárlatán már fölhívta magára a figyelmet, elnyervén a Műbarátok ösztöndíját. A kép finom naturalizmusa, a vékony festékkezelés müncheni hatást, s az ott érvényesülő Bastien-Lepage hatást mutatja. Nagybányára utazva már kész volt az ottani szellem befogadására, bár azonnal saját, egyéni látásmódja szerint alakította. Igen fontos volt számára a kontraszt, az erőteljes tónuskülönbség, a fény és árnyék hangsúlyos kiemelése. A plein air fényjátéka mellett megőrizte a lokálszíneket; s kifejezésmódjában nem elbeszélő, hanem állító, megjelenítő, drámai volt. Nagybányán legtöbbet Ferenczytől tanult. Csigabiga c. képe nyilvánvalóan Ferenczy Madárdalának hatását mutatja, s Nagybánya hatása olvasható le Domboldalon c. munkájáról. Leginkább Nagybányát tükröző képe, a Háromkirályok már Rómában készült. A kép korszakhatározó ~ festészetében. A színek erőteljessége, a fény-árnyék kontrasztja, a kompozíció és a tájszerkezet teljesen érett. Lényegében ezt használta az utolsó képekig. Szentesen még egy új elemet épített tájaiba. Ott kezdődött a „sötét ég” korszaka. Fölfedezte, hogy a sötét háttérből előizzó világos foltok mennyire drámaivá teszik a látványt, s kiemelik a motívumot. A Kukoricatörők nagyszámú változatán tanulmányozható a figurák, az előtér vagy éppen a háttér, a háttérben lévő meszelt házak dramaturgiai kiemelése. A 20-as évektől ~ festői felfogása már nem változott, s tematikája is néhány motívumra szorítkozott: portrék, virágcsendéletek, mezei munka. A variációkban viszont igen gazdag, a szinte azonos kompozícióval festett újabb kép egész más élményt ad.
Irodalom
LÁZÁR B.: ~ (kat. bev., Budapest, 1937)
HÁY K. L.: ~ gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Budapest, 1948)
VÉGVÁRI L.: ~ emlékkiállítás (kat., bev. tan., Szentes, 1950)
BÉNYI L.: ~, Budapest, 1959 (irodalommal)
ARADI N.: ~, Budapest, 1965
EGRI M.: ~, Budapest, 1989
BÉNYI L.: ~, Szentes, é. n.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1917, 1920, 1922 • Ernst Múzeum, Budapest
1934 • Tamás Galéria, Budapest (gyűjt.)
1937 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.)
1948 • Nemzeti Szalon, Budapest (gyűjt., kat.)
1950 • Szentes (emlékkiállítás, kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1897 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1900 • Világkiállítás, Párizs
1905, 1907 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1907, 1910, 1915 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1917, 1920, 1922, 1937 • Ernst Múzeum, Budapest
1925 • Magyar egyházművészeti kiállítás, Róma
1929 • Stockholm
1935 • Nemzeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1939 • Nemzeti Kiállítás, Kassa
1940 • Velence, Milánó
1942, 1948 • Szinyei Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest
1944 • Mai magyar művészet, Bern, Genf, Locarno, Neuchâtel (CH)
1945 • Magyar Tájak, Ernst Múzeum, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Képzőművészeti Múzeum, Marosvásárhely
Koszta József Múzeum, Szentes (állandó ~ kiállítás)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.
