Mesterei: Jaschik Álmos, grafika; Herta Bücher, kerámia; Karl Killer, szobrászat; Adalbert Niemeyer, kerámia; 1924-1926: Jaschik Álmos magániskolája; Iparművészeti Iskola 1926-1928: Herta Bücher kerámiaműhelye, Bécs: 1928-1929: Staatsschule für Angewandte Kunst, München; 1932: tanulmányút Koppenhágában; 1933: tanulmányút Sevres-ben; 1933: IV. Triennálé ezüstérme, Milánó; 1936: V. Triennálé aranyérme, Milánó; 1937: A Magyar Iparművészet Országos Egyesületének ezüstérme; 1938: I. Országos Iparművészeti kiállítás aranyérme; Nemzetközi Iparművészeti kiállítás aranyérme, Berlin; 1939: VI. Triennálé ezüstérme, Milánó; 1940: VII. Nemzetközi kiállítás ezüstérme; 1948: Kossuth-díj; 1953: érdemes művész; 1958: Világkiállítás nagydíja, Brüsszel; 1959: kiváló művész; 1962: Munka Érdemrend; Nemzetközi Kerámiakiállítás ezüstérme, Prága; 1971: Győr Díszpolgára; 1972: Munka Érdemrend arany fokozata; 1974: Szentendre Díszpolgára; 1996: Magyar Örökség-díj. ~ kerámikusi alkotói világában kezdettől nyitottak egymás felé a képző- és iparművészeti tradicionális műfajhatárok, messze megelőzve a kortárs iparművészet hasonló törekvéseit. A műfaji egymásra hatást kiaknázva alkotta meg ~ plasztikai igényű tárgyi világát, valamint iparművészeti gyökerű korongolt plasztikáit és reliefjeit. Hazai és külföldi tanulmányok után művészi pályáját az 1930-as évek elején, mintázott terrakotta kisplasztikák és reliefek, valamint korongolt dísztárgyak és funkcionális tárgyak alkotásával kezdte. Fehér vagy színes fedőmázat alkalmazott, de a máz nélküli terrakotta szépségét is gyakran érvényesítette. Saját hangját keresve szecessziós és expresszionista hatásokat asszimilált nyúlánk arányú zsánerfiguráinál, reliefjeinek többségénél. Plasztikái egy részénél viszont a román kori szobrászat zömök arányú formaeszményéhez kapcsolódó, expresszíven mintázott alakokat formált (Zsömlelány, 1933). A 30-as évek második felében a stilizáltabb dekorativitás irányába fordult vallásos témájú falképeinél, melyeket a középkori bizánci művészet dekoratív formavilága inspirált (Angyali üdvözlet II., 1938). Sajátosan egyéni hangú, ornamentális feliratokkal dekorált dísztárgyakat alkotott biblikus, moralizáló és népköltészeti tematikával, folklorisztikus hatások asszimilálásával (Vanitatum vanitas, 1936). A figuratív plasztikák technikai kivitelezésébe egyre jobban bevonta a korongozást, és a mintázás szerepét a geometrikus forgásformákat kiegészítő részletformák létrehozására szűkítette. Ennek a technikai megoldásnak hatására a geometrizáló tendencia egyre tisztábban kezdett érvényesülni figuráinál. A kisplasztikáknál a kúpformára való egyszerűsítés lett egyre következetesebb, a nagyméretű alakok pedig egyre oszlopszerűbbé válva, gótizáló formaeszményhez közeledtek (Oszlopangyal, 1942). A színes, fényes fedőmázak mellett matt hatású, színezett agyagmázakat is – engobe – alkalmazott, pasztellszínű árnyalatokkal. Míg a korai mintázott figuráknál még az emberi testrészek közötti anatómiai arányokat követte vagy a megváltoztatott arányú formákat tömbösítette, addig a korongolt alakoknál már geometrikus modellezést valósított meg, sajátos arányok kikísérletezésével. Ezzel párhuzamosan a geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó kísérletei során olyan egyéni formafelfogáshoz jutott el, mely geometrikus és ornamentális motívumok szerves alkalmazását is lehetővé tette (Kuglófmadonna, 1938; Hárfázó angyal, 1940). A folklorisztikus inspiráció az 50-es években fokozódott munkásságában. Az akkori művészetpolitikai elvárások egy részéhez alkalmazkodva a népi-paraszti világra koncentrált; nosztalgikus felhanggal idézte meg változatos zsánertémákkal a paraszti élet epizódjait. Élőkép jellegű, epikusan mesélő falképek (Almaszedés, 1952) és reliefek (Lakodalom, 1955) mellett realisztikus hangvételű kisplasztikákat és nagyméretű figurákat is korongozott (Kenyérszegő, 1952; Fonó, 1953). Tematikailag ebben az időszakban a kispolgári világ felé is visszatekintett és apró-cseprő történésekben kiteljesedő, „humoros-ironikus mázzal” bevont kedves kis figurákat is készített (Családi fényképalbum). Mindkét témakörben időnként teatralitásba csapott át. Változatos, kisebb-nagyobb állatplasztikáinak s állatformájú edényeinek többségét ekkor alkotta, s dísztárgyainak egy részét stilizált állatokkal s folklorisztikus motívumokkal dekorálta. Iparművészeti tárgyait, melyek között szinte valamennyi hagyományos forma megtalálható, a rendkívüli ötletesség és bravúros formakincs jellemzi. A 60-as és 70-es években terrakotta helyett főleg samottos, durvább agyaggal kezdett dolgozni. Az expresszívebb formáláshoz visszatérve rusztikusabb felületkezeléssel is kísérletezett. Ezzel párhuzamosan figurái egy részénél a geometrikusan zárt, tömbös formálást részesítette előnyben (Dávid, 1967). Néhány színárnyalatra szűkítő engobe festést alkalmazott, vagy máz nélkül érvényesítette az anyag formaképző szépségét. Kísérletei egy részénél – főleg a fájdalmat, s a gyászt kifejező alkotásoknál – teátrálisan patetikussá vált. Az értékválságból fakadó belső megújulási igény hatására részben visszatért a biblikus témákhoz, részben új témákat dolgozott fel: a görög mitológia, az archaikus mesék s a népi mondák világát (Cantata profana, 1969). Életművének jelentős részét hazai és külföldi épületkerámiái képezik. ~ különböző stílusú és műfajú, virtuóz technikai tudást tükröző alkotásainak sokféleségéből bensőséges emberközpontúság sugárzik. Antropocentrikus gyökerű kerámia-univerzuma az anyag szinte hihetetlen szeretetén és a „szeretettel-formáltságon” alapszik. A geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó stíluskísérletei során ~ olyan sajátos formafelfogáshoz jutott el, mely úttörő jelentőségű kortárs kerámiaművészetünkben. Gádor István és Gorka Géza mellett a modern kerámia egyik megalapítójaként ő képviselte évtizedeken át Magyarországot az európai kerámiaművészetben.
Irodalom
A. F.: Keramiken von ~, Forum, 1933
R. A.: ~ keramikus, Magyar Iparművészet, 1935
OELMACHER A.: (kat. bev., ~ gyűjteményes kiállítása, Tamás Galéria, 1942)
DOMANOVSZKY GY.: A Kossuth-díjas ~, Művészetszemlélet, 1949/4-5.
OELMACHER A.: (kat. bev., Nemzeti Szalon, 1953)
KOCZOGH Á.: A modern művészet útjai, Budapest, 1953
CSÁNYI K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei, Budapest, 1954
KARDOS E.-VAJER L.: Mostra di ~ ceramista, Roma, 1959
BOBROVSZKY I.: ~, Budapest, 1961
OELMACHER A.: ~, Művészet, 1962/8.
P. BRESTYÁNSZKY I.: La modern ceramica ungherese, Faenza, 1964
PERNECZKY G.: Tanulmányút a Pávakertbe, Budapest, 1969
MAJOR M.: (kat. bev., Műcsarnok, 1970)
KATONA I.: Modern iparművészetünk néhány kérdése, Művészet, 1970/4.
KOCZOGH Á.: The Art of ~, New Hungarian Quarterly, Budapest, 1970
HAMAR I.: ~ gyűjteményes kiállítása Győrött, Művészet, 1971/12.
HAMAR I.: A 70 éves ~ köszöntése, Művészet, 1972/12.
POGÁNY F.: Iparművészetünk a két világháború között, Művészet, 1973/2.
P. BRESTYÁNSZKY I.: Poézis, tradíció, modernség, Művészet, 1973/7.
GÁBOR L.: (kat. bev., Szentendre, 1974)
KOCZOGH Á.: Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975
~ kiskönyve, Pest Megyei Minikönyvek, Szentendre, 1979
P. BRESTYÁNSZKY I.: (kat. bev., ~ Gyűjtemény kat., Szentendre, 1981)
Magyar művészet 1919-1945, I., II., Budapest, 1985
SCHENKL L.: (kat., bev. tan., Szentendre, 1996).
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1928 • Tamás Galéria, Budapest [Simon Gy. Jánossal]
1930 • Nemzeti Szalon, Budapest
1935 • Tamás Galéria, Budapest
1938 • Tamás Galéria, Budapest [Pekáry Istvánnal, Erdős Lajossal]
1939 • Világkiállítás, New York
1942 • Tamás Galéria, Budapest (kat.)
1945 • Műteremkiállítás 1948, Fényes Adolf Terem, Budapest
1953 • Nemzeti Szalon, Budapest
1959 • Magyar Intézet, Róma
1962 • Ernst Múzeum, Budapest
1970 • Műcsarnok, Budapest (kat.)
1973 • ~ Gyűjteményes Kiállítás, Szentendre (állandó)
1974 • ~ Gyűjteményes Kiállítás, Győr (állandó).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1930 • IV. Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, Monza
1932 • A Magyar Iparművészeti Társulat kiállítása
1933 • IV. Triennálé, Milánó
1935 • Iparművészek Jubiláris kiállítása, Budapest • Világkiállítás, Brüsszel
1936 • V. Triennálé, Milánó
1937 • Világkiállítás, Párizs • Magyar Iparművészek Országos Egyesületének kiállítása, Budapest
1938 • Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, Berlin • I. Országos Iparművészeti kiállítás, Budapest
1939 • VI. Triennálé, Milánó
1940 • VII. Nemzetközi kiállítás, Milánó
1952 • I. Iparművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Világkiállítás, Brüsszel • XXIX. Velencei Biennálé, Velence
1959 • Nemzetközi Kerámia kiállítás, Ostende
1961 • Magyar Iparművészeti kiállítás, Torinó
1962 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Prága • Ungerskt Konsthantverk, Stockholm, Budapest
1963 • Modern Magyar Kerámiakiállítás, Royal Festival Hall, London
1965 • 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1968 • I. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1970 • II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1972 • III. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1975 • Magyar Kerámia és Textil, Moszkva • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kovács Margit Gyűjteményes Kiállítás, Győr
Kovács Margit Gyűjteményes Kiállítás, Szentendre.
