1945-50: Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar. 1981: Munka Érdemrend bronz fokozat; 1982: Alpár-érem; 1992: Ybl Miklós-díj; Széchényi Ferenc-díj; 1994: a Magyar Műemlékvédelemért érem; 1997: Rados Jenő-emlékérem; Walder József-díj. 1950-57 között a Győr-Sopron Megyei ÁÉV építésvezetője volt. 1957-ben került a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, ahol 1960-ig tanársegéd, 1960-63 között adjunktus, 1963-76 között docens, 1976-tól egyetemi tanár volt, közben 1975-től 1981-ig betöltötte az egyetem rektorának tisztségét is. 1996-ban nyugdíjba vonult, de változatlanul részt vesz a tudományos közéletben (MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság; Magyar Építőművészek Szövetsége; Magyar Építész Kamara; Építéstudományi Egyesület) és Sopron város kulturális életében: 1987-től a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke. A műszaki tudományok kandidátusa (1960), doktora (1974). Az építészetkritika, a legújabb kori építészettörténet, a vasúttörténet és vasútépítés, valamint a tájrendezés területén fejt ki tudományos tevékenységet; mintegy 350 tanulmány és szakcikk, valamint 27 könyv dokumentálja tevékenységét.
A cikk lejjebb folytatódik.hirdetés
hírlevél
Július Gyula: Fényfrottázsok, Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 2021 augusztus