1896-ban szerzett építészi oklevelet a budapesti Műegyetemen. Ezután rövid ideig egykori tanára, Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. 1896–1901 között beutazta Itália, Németország, Anglia, Franciaország, Spanyolország és Marokkó városait. A történeti építészet emlékeinek tanulmányozása mellett a kortársi építészet jelentős, újító szellemű alkotóival is kapcsolatba került. 1897-ben Berlinben Adolf Messel, két évvel később Londonban Richard Norman Shaw irodájának munkájában vett részt. Itt megismerkedett az angol lakóházépítészet egy másik jelentős mesterével, M. H. Baillie Scottal is. 1901-től a hazai építészettörténet emlékeinek tanulmányozása mellett ő volt az első építész, aki jelentősebb népművészeti gyűjtőmunkát végzett, s eredményeit alkotásaiban is felhasználta. 1908 utáni művein felismerhető az osztrák Josef Hoffmann és a német Peter Behrens építészetének hatása, akikkel valószínűleg személyes kapcsolatban is állt. Megbízói többségükben a főváros zsidó vallású polgársága, ill. a zsidó jótékonysági szervezetek közül kerültek ki, de kapott jelentős megbízatásokat a városvezetéstől is. Irodájában számos, később jelentős karriert befutó építész is dolgozott, mint pl. Málnai Béla és Kozma Lajos. Kortársaira gyakorolt közvetlen hatása ugyan szerény volt, a következő generáció, az 1920-as évek végétől a kibontakozó hazai építészeti modernizmus képviselői azonban őt tekintették törekvéseik legfontosabb előfutárának. ~ a historizáló formákat szabadon kezelő terveivel már londoni tartózkodása idején is sikerrel vett részt fővárosi tervpályázatokon (Lipótvárosi zsinagóga harmadik díjas pályaterve, 1899). Hazatérte után is a korszerű nemzeti építészet megteremtésére irányuló lechneri törekvések hívéül szegődött. 1905 előtt készült műveinek többségén felfedezhető Lechner Ödön hatása a mozgalmas tömegkompozíciókban, a népművészeti eredetű ornamentika és az erőteljes polikrómia alkalmazásában (Schmidl Sándor sírboltja, 1902–03, Budapest, Rákoskeresztúri zsidó temető; Tűzoltószertár, 1902–03, Zenta). Ebből az időszakból több Lechner Ödönnel közösen jegyzett épülete és terve is ismert (Postapalota pályaterve, 1902, Pozsony; Klein-kastély, 1902–03, Szirma). 1905 után eltávolodott a lechneri formanyelvtől. A Malonyay Dezső számára épített villa (1905–06, Budapest, Izsó utca) az angol lakóházak szabad belső térelrendezését egyesíti a magyar népi építészetből származó formaelemekkel. Első középületeire, a Wechselmann-féle Vakok Intézetére (1905–08, Budapest, Mexikói út) és a Pesti Chevra Kadisa Szeretetházára (1906–07, Budapest, Amerikai út) az észak-európai építészet által inspirált középkorias formák, mozgalmas tömegalakítás és egyszerű nyerstégla, ill. terméskő homlokzatok jellemzőek, amelyekhez bizonyos kiemelt pontokon gazdag, részben népművészeti inspirációjú, részben vallási szimbólumokat stilizáló ornamentika társul. Ezek az épületek a Fiatalok csoportjának építészeti törekvéseit előlegezik meg. 1908-ban tervezett épületei, a Parisiana mulató (Budapest, Paulay Ede utca) és a Rákoskeresztúri zsidó temető ravatalozója már utolsó korszakának alkotásai felé mutatnak. A szecesszió formai esetlegességeit meghaladni kívánó, korszerűségre és egyúttal maradandóságra törekvő kiforrott építészetének legfőbb jellemzői az alapvető geometriai formákra redukált tömegalakítás, a formai egyszerűség és a kifinomult anyaghasználat révén elért monumentalitás, ill. a homlokzatok tagolásában a belső funkcionális rendszerének világos érvényre juttatása. Az egyszerű, geometrizált és monumentális forma megtalálásához ~ részben a történeti építészet tanulmányozása útján jutott el, alkotásaiban absztrahált formában felfedezhetők az ókori kelet, a klasszikus antikvitás és más korszakok művészetéből származó elemek is. Sohasem mondott le az ornamentika alkalmazásáról, egyéni módon absztrahált, jórészt népművészeti eredetű díszítőmotívumai a homlokzatok szerkezeti vagy funkcionális szempontból jelentős felületeit emelik ki. Ezek a tulajdonságok legkiérleltebb formában ~ főművében, a Fővárosi Felső Kereskedelmi Iskola (1909–10, Budapest, Vas utca) épületében jelennek meg, amely Bárczy István polgármester iskolaépítő programjának volt reprezentatív alkotása. Hasonló jelentőségű három, 1911-ben tervezett fővárosi bérházépülete (Népszínház utca; Szervita tér; Rákóczi út); a két utóbbi az üzlet és a lakás feladatkörét együttesen ellátó nagyvárosi épületek funkcionális és formai megoldására mutatott kiérlelt megoldást. 1911–14 között ~ Szabó Ervinnel együttműködve a Fővárosi Könyvtár és Közművelődési Intézet tervein dolgozott, a méreteit és kulturális-társadalmi céljait tekintve is rendkívüli épület több változatban is létrehozott tervei a háború kitörése miatt nem valósulhattak meg. ~ alkotásai között jelentős hely illeti meg a síremlékeket, amelyeknek formálásmódja az építészeti alkotásokkal párhuzamosan változott, jutott el a szecessziósan lágy formáktól a szigorú geometrikus tömegekig, mindvégig lehetőséget adva az építésznek ornamentális művészete kibontakoztatására.
Vámos F.: Lajta Béla, Budapest, 1970 • Béla Lajta – ornamento e modernitá (szerk.: Biraghi, M.), Milánó, 1999.
A cikk lejjebb folytatódik.