Tanulmányait 1865-ben a Műegyetem elődjében, a József Ipartanodában kezdte, ahol mestere Szkalnizky Antal volt. 1866–69 között a magyar művészképzés akkori hagyományainak megfelelően Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával együtt a Berlini Építészeti Akadémián képezte tovább magát. Tanárai közül Boettichert vallotta mesterének, aki az új építőanyagokról, elsősorban a vas tartószerkezetek szerepéről tartott előadásaival hatott rá. 1868-ban olaszországi tanulmányúton járt. Hazatérve Pártos Gyulával építészirodát nyitott, amelyet 1875-ig működtettek közösen. Az antik és a reneszánsz építészet szellemében tervezték a Múzeum körút 33., a Szent István körút 9. és a Bajcsy-Zsilinszky út 43. szám alatti lakóházakat. A nemzeti jellegű építészet megteremtésének első jelei a Veres Pálné utca 9. szám alatti bérház homlokzatára tervezett szobrok (Marschenke Vilmos munkái), Attila, Lehel, Árpád, Hunyadi János, Mátyás király és Zrínyi Miklós. ~ első korszakának kiemelkedő alkotása és lezárása az azóta elpusztult Városligeti Korcsolyacsarnok. Az 1875-ben készült faszerkezetű épület barokkos, nyitott loggiás tömegkompozíciója némileg emlékeztetett a mostani Műjégpályára. Felesége halála után, 1874-től ~ négy évet Párizsban töltött, ahol Clement Parent meghívásra építész irodájában számos kastély és palota felújítási munkájában vett részt. A kora reneszánsz díszes párkányai, a változatos tetőrendszerek, a virágornamentika már ekkor magukkal ragadták. Az 1878-as világkiállítás építményei is új tapasztalatokkal gazdagították, itt ismerkedett meg az indiai építészet elemeivel. Művészetének alapjává a francia építészet stílusteremtő ereje vált, amely Párizsba vonzotta. 1879-ben Angliában járt. Magyarországra visszatérve ~ újjászerveződött irodája kezdetben sikertelen volt. 1882-ben a barokk szegedi Városháza felújítási pályázatának megnyerésével aztán megnyílt az út az új feladatok felé. A barokk tömb rekonstrukciója az életműben azért fontos, mert itt alkalmazta először a mázas cserepet, stílusának későbbi meghatározó elemét. A szegedi munkáért ~ és Pártos megkapta a Ferenc József Rend Lovagkeresztjét. A siker hatására irodájuktól rendelték meg Budapesten a MÁV Nyugdíjintézet bérházát, a Drechsler-palotát az Operaházzal szemben (1883, Andrássy út 25.), a szegedi Milkó-házat (1882, Roosevelt tér 5.), a kecskeméti huszárlaktanyát (1885 k.), majd Torontál megyében a nagybecskereki Megyeházát (1886). Az épületek tervein kívül a belső berendezések és az épületdíszek is ~ elképzelései nyomán készültek el. 1889-ben másodízben utazott Angliába. Ezúttal Zsolnay Vilmossal a Kensington (ma Victoria and Albert) Museumban a keleti kerámiákat, elsősorban az indiai díszítő elemeket tanulmányozta. ~ oeuvre-jében már akadémiai tanulmányai idején jelentőséget kapott a vasvázas építkezés, amely éppen ebben az évben lett világszenzációvá a francia Eiffel – Párizs azóta jelképpé vált – tornya által. A Váci utcai Thonet-üzletház (1889) gótizáló vasvázas szerkezeti elemei és a funkciót szem előtt tartó tagolása miatt a modern magyar építészet előfutára lett. Az angol hatásnak is maradt nyoma alkotásai között: erről tanúskodott a második világháborúban elpusztult zsámboki Beniczky-kastély. Az építészeti részletképzést illetően egyre inkább a magyar folklór (a Huszka József által összegyűjtött népi motívumkincs alapján), az ázsiai, ill. a perzsa és indiai díszítőművészet felé fordult. 1891-ben Pártossal együtt megnyerte az Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát, „Keletre, magyar” jeligével. Ezzel párhuzamosan haladt a kecskeméti új Városháza tervezése, amelynek megépítését 1892-ben kezdték el. Először a kecskeméti terv valósult meg, amely tömegformálásában és részletképzésében is a francia gótizáló-reneszánsz stílustendenciát követi. Már itt megjelennek ~ építészetének jellegzetes elemei, a dombordíszes pillérek, a jelvényekkel és emblémákkal díszített homlokzat. A belső tereket is gazdag díszítés borítja: a tanácstermet pl. reneszánsz kazetták, virágdíszek és Székely Bertalan két történelmi festménye. Az Iparművészeti Múzeum (1893–96) szecessziós jellegű épülete az Üllői úti főnézetre tervezett hosszanti elrendezésű tömb hangsúlyos középrizalittal. Az iskola külön szárnyba került, a Kinizsi utcára nyíló bejárattal. A múzeumot 1896-ban, a millenniumi ünnepségek utolsó állomásaként adták át. A külső díszítések, a mázas cserepek, a pirogránit díszítőelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak. Az épület egésze eltér a klasszikus ízléstől és a hagyományos formavilágtól, ami vegyes fogadtatását magyarázhatja. ~ azonban tovább haladt az Iparművészeti Múzeum által kijelölt úton, amelynek következő állomása a Földtani Intézet (Stefánia út) tervezése volt. A megbízást már Pártos Gyula közreműködése nélkül kapta meg 1897-ben. A főpárkány pártadíszítése a reneszánsz felvidéki főúri kastélyok hagyományát követi. 1895-ben tervezett saját bérházán is megfigyelhető az a minimalizáló szemlélet, amely az építészeti tagolást az ablakok keretelésének tégla díszeire redukálja, és csökkenti a kerámia berakásokat. ~ lakóházának egyetlen dísze a bejárat fölött elhelyezett mázas kerámia családi címer, amelyet mesterjegyként alkalmaz. Ez a letisztult forma a Postatakarékpénztár (ma Magyar Nemzeti Bank) Hold utcai épületén érvényesül legtökéletesebben. 1899-ben kapta a megbízást, és az építkezés 1902-ben fejeződött be. A telket teljesen kihasználó beépítés központi tere a vasszerkezetű üvegtetővel lefedett pénztárcsarnok. A modern szemléletű, egyszerű megjelenésű épület téglahomlokzatát csak falpillérekkel hangsúlyozott középrizalit és a sarkokon féloszlopok tagolják, a horizontális építészeti tagolás az ablakok téglakeretelésére és a mázas díszű párkányzati díszítésre szorítkozik. A központi oromzat motívuma pártadíszként fut végig a koronázó párkányon. A szecessziós ízű ornamentális díszítés – a nagyszentmiklósi kincs bikamotívuma, a tulipán- és a madárfejek – a magyar hagyományokon alapszik. A modern szemlélet az építőanyagok alkalmazásában: beton- és vasszerkezetek és az ezeket eltakaró rabicfalak felhasználásában is megmutatkozik. A minden apró részletre kiterjedő igényesség jegyében ~ a csarnok tölgyfa bútorait is megtervezte, amelyek elpusztultak. 1900-ban az épületért ~t a Képzőművészek Egyesülete Nagy Aranyéremmel tüntette ki, és királyi tanácsossá nevezték ki. Az Iparművészeti Múzeummal párhuzamosan egyházi megbízást is kapott. Kisebb akadályok leküzdése után 1895-ben indult meg a kőbányai Szent László-plébániatemplom kivitelezése, Barcza Elek korábbi terveinek felhasználása miatt azonban nem tekinthető ~ szuverén alkotásának. A tömegalakítás a gótika hagyományait követte, a díszítő motívumok azonban ~ egyedi stílusának megnyilvánulásai. Élete utolsó évtizedének legfontosabb megbízását ugyancsak az egyháztól kapta a pozsonyi katolikus gimnázium és a Szent Erzsébet-templom („Kék templom”) kivitelezésére, amit 1907-ben kezdtek el, és 1913-ban szenteltek fel. Az egyterű, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyben végződő hajót „barokk módra” keresztirányú fülkékkel osztotta, boltíves ablakformáit a magyar romanikától kölcsönözte. A torony sisakja a Szent Koronára emlékeztet, csúcsán a kettős kereszttel. Az idős mestert 1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon, ott bemutatott életművéért (Otto Wagner mellett) nagy aranyéremmel tüntették ki. Haláláig még kapott néhány kisebb megbízást (Domokos-ház átépítése, Szeged; az Ernst Múzeum bejárata, Budapest; Sipeki Balázs-villa; Vajda Péter utcai iskola [Vágó Józseffel]), de a nagyobb pályázatokon nem járt sikerrel.
Kismarty–Lechner J.: Lechner Ödön, Budapest, 1961 • Rados J.: Magyar építészet-történet, Budapest, 1961 • Merényi F.: A magyar építészet 1867–1967, Budapest, 1970 • Mendöl Zs.: A szecesszió úttörője, Lechner Ödön. In: Magyar művészet (szerk.: Németh L.) 1890–1919, Budapest, 1981. 324–337. • Bakonyi T.–Kubinszky M.: Lechner Ödön, Budapest, 1981 • Rév I.: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón, Budapest, 1983 • Lechner Ödön emlékkiállítás katalógusa (tartalmazza Lechner Ödön 1911-es önéletrajzi írását és a Magyar forma nem volt, hanem lesz című tanulmányát is • szerk.: Pusztai L.–Hadik A.), Budapest, 1985.
A cikk lejjebb folytatódik.