Az 1903/04-es tanévben a Mintarajziskola, majd 1906-ban a nagybányai szabadiskola növendéke és 1908-14 között a telep iskolán kívül visszatérő vendége volt. 1909-től publikált művészeti írásokat. 1921-ben abbahagyta a festést. 1939-től Olaszországban, Brazíliában és Londonban élt. Festményeit nagybányai plein air szemléletmód jellemzi. 1934-37 között 12 számot jelentetett meg a saját maga által írt és szerkesztett Nemzeti Művészet. Lehel Ferenc naplójegyzetei c. folyóiratból. Elméleti érdeklődéssel közelítette meg Csontváry művészetét a róla készített, sokat vitatott, szubjektív hangvételű írásaiban, melyekben a festő „különcségeit” a dekadens kor rovására írta. Művészetelméleti fejtegetéseiben a történetileg kialakult kategóriák tartalmait sokszor félreértve vagy a kor divatos eszmei áramlatainak befolyására átértelmezve megkísérelt új, saját maga teremtette rendszert kidolgozni. Trialista metafizikáját leginkább a Wölfflin rendszeréből kölcsönzött periodikus ismétlődés elméletével rokon alapelvekre próbálta meg felépíteni. Alapvető szemléleti kategóriái: a primitív, a klasszikus, a barokk kiegészül a materializmus, racionalizmus, szenzualizmus fogalmaival, és ezek, valamint további alcsoportok bevonásával kísérelte meg leírni a filozófiai gondolkodás és művészeti jelenségek – szerinte – elsődlegesen ösztönvezérelte fejlődését.
Irodalom
LÁZÁR B.: A művészet bölcselete, AH, 1910
HEVESSY I.: ~: Egy művészettörténeti monstre-dráma - A romantikától az ekszpresszióig, Nyugat, 1921. június 1.
FÜLEP L.: Műkedvelők bővedje, Ars Una, 1923/3.
KÁLLAI, E.: Ungarische Kunstliteratur, Der Cicerone, 1924/3.
BIERBAUER V.: ~: Haladó művészet, Tér és Forma, 1929/4.
Magyar művészet 1919-1945 (szerk.: KONTHA S.), Budapest, 1985.
