Pályáját újságíróként kezdte. Pán Imre kérésére egy ideig a Sztár c. filmújság zenei rovatát írta, és dolgozott a Heltai Jenő által szerkesztett Színház című lapnak is. A háború után a Magyar Rádióhoz került, ahol – elsősorban ismert operaénekesek, zeneművészek életéről – számos rádiójátékot készített. Enrico Carusóról Barát Endrével közösen írt könyvéből nagysikerű amerikai film készült. A Magyar Rádió tudósítójaként 1947-ben Párizsba került, ahonnan a Rajk-perről tudomást szerezve nem tért haza. Gyerekkorától kezdve sokat rajzolt, és amikor Szabó Vladimir arra biztatta őt, hogy modell után dolgozzon, beiratkozott a Koháry-Stúdióba. Félbeszakadt képzőművészeti tanulmányait Párizsban az Académie de la Grande Chaumière-en folytatta, és több ízben vett részt Oscar Kokoschka nyári iskoláján is. Barátságba került Picassóval, Chagall-lal, Van Dongennel, Foujitával és a Montparnasse-negyed sok művészével, de munkájára leginkább Soutine festészete hatott, oly mértékben, hogy annak túlzott befolyásától csak komoly erőfeszítések árán tudott elszakadni. Expresszionista képeit, csendéleteit, portréit (tájképet ritkán fest) mély, meleg színezet és vastag rétegben felvitt festékfelület jellemzi. A 70-es évek óta nem állít ki.
Irodalom
VRINAT, R.: André Levé (monogr.), Párizs, 1960
LAROCHE, F.-ROUX, T.: Les arts en Europe, XXe siècle, Monte-Carlo, 1973.
Bővebb életrajz
Bár zongorázni is tanult, a festészet sokkal jobban vonzotta a zenénél. Tízéves korától vasárnaponként a Szépművészeti Múzeumba járt, ahol különösen Benczúr Gyula festménye, a Vajk megkeresztelése ragadta meg. Már ekkor sokat rajzolt. Amikor 18 évesen felkereste Szabó Vladimirt, a művész arra biztatta, hogy modell után rajzoljon. Ekkor beiratkozott a Koháry Stúdióba. Pályáját mégis újságíróként kezdte. Pán Imre294 felkérésére a Sztár című lap zenei rovatának szerkesztője lett. Dolgozott a Rádiónak és a Heltai Jenő által szerkesztett Színháznak is. A lap megbízásából készített interjú során ismerkedett meg Yehudi Menuhinnal, aki sok évvel később ajánlóleveleivel hasznos segítséget nyújtott Levé párizsi indulásához. Időközben Barát Endrévelkönyvet írt Carusóról, amelyből 1951-ben nagy sikerű amerikai film készült. (Az anyag gyűjtését már kamaszkorában elkezdte, mert meg akarta találni a magyarázatot arra, miért bukott meg Budapesten az általa annyira nagyra tartott Caruso.)
1939-ben járt először Párizsban, de kitört a háború, és szülei sürgönyöztek, hogy azonnal térjen haza. Magyarországon munkaszolgálat, bujkálás, szenvedés várt rá. A háború után a Magyar Rádióhoz került, ahol – elsősorban ismert operaénekesek, zeneművészek életéről – rádiójátékokat írt. A Magyar Rádió kulturális tudósítójaként 1947-ben került vissza Párizsba. Első interjúját Albert Camus-vel készítette, majd további zenei, színházi írásai, Sacha Guitryvel, Maurice Chevalier-val, Danielle Darrieux-vel és másokkal készített beszélgetései jelentek meg a Rádió újságban.
Félbeszakadt képzőművészeti tanulmányait 1949-ben az Académie de la Grande Chaumiêreen folytatta, először Othon Friesznél, majd Yves Brayernél és Jean Aujame nál. Első párizsi kiállítása 1959-ben volt, a Galerie d’Atriban, amelyet több mint húsz egyéni kiállítás követett: négyszer Svájcban, többször Párizsban, háromszor az Egyesült Államokban (1962-ben a New York-i Bodley Galleryben, 1970-ben a Palm Beach-i Jean Tiroche Galleryben, 1971-ben újra Jean Tiroche New York-i galériájában). Tizenöt éven keresztül a Galerie Nicolas Poussin támogatását élvezte. 1960 és 1972 között rendszeresen kiállított a Salon des Indépendants-on. Legnagyobb megtiszteltetésnek mégis azt tartja, hogy 1972-ben a Galerie André Pacittibe kapott kiállítási meghívást, amely korábban Bing néven Soutine galériája volt.
1965-ben Levé is részt vett az L’Atelier Gallery Prestige du Cirque tárlatán, és akkor ismerkedett meg Picasso, Van Dongen, Gen Paul és mások mellett a szintén kiállító Chagall-lal. A barátságot az indította el, hogy Chagall budapesti kiállítására készült, és ezzel kapcsolatban Levétől kért tanácsot. Beszélgetéseik visszatérő témája a mindkettejük által kedvelt komolyzene volt. Személyes ismeretségbe került Sartre-ral, Simone de Beauvoirral, Roman Garyvel, Van Dongennel, Foujitával, Jean Dubuffet-vel, Vértes Marcellal, François Gall-lal és a Montparnasse-negyed sok művészével. Baráti kapcsolat fűzte Krémêgne-hez, többször cseréltek képet is egymással.
Levé korai képeire erősen rányomta bélyegét példaképe, Soutine hatása. A további években is expresszionista, de nem a német expresszionizmushoz, mint inkább Kokoschkához közel álló stílusban festett. Ennek magyarázata, hogy több alkalommal is részt vett Oscar Kokoschka nyári iskolájának tanfolyamain. Csendéleteinek, amelyekről André Maurois azt írta, hogy „úgy ragyognak és énekelnek, mint a szép színes üvegablakok”, és portréinak sajátossága ebben az időszakban a meleg színezet és a vastag rétegben felvitt festékfelület. Tájképet ritkán készít. Festészetét ő maga e szavakkal jellemzi: „A festőnél az értelemnek és az érzelemnek egyensúlyban kell lennie. Nálam ez sajnos nincs így, az érzelem mindig túlteng.” Saját megítélése szerint, a gyűjtőkkel ellentétben a kritikusoknál azért nem tudott igazi nagy sikert aratni, mert őt mindig a múlt érdekelte, nem pedig a jövő, és ez képein is tükröződik. Nem „modern” festő, a tradicionális Ecole de Paris jellegzetes képviselője. Ha a kritikusok nem kényeztették is el, közel kétezer képe szóródott szét a világban: francia és külföldi magángyűjteményekbe, valamint Izraelbe, a rehevoti Modern Art Museumba, a Cincinnati Museumba, és Szörny című festménye a Szépművészeti Múzeumba került. 1982-ben szerepelt a műcsarnoki Tisztelet a szülőföldnek című kiállításon, majd utoljára 1984-ben az olaszországi Premio Regione Sarpade Biennálén; azóta nem állít ki.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1959, 1961 • Galerie d’Atri, Párizs
1960 • Galerie Durand-Ruel, Párizs
1961 • Galerie Valtat, Párizs
1962 • Bodley Gallery, New York
1970 • Jean Tiroche Gallery, Palm Beach
1971 • Jean Tiroche Gallery, New York
1972 • Galerie André Pacitti, Párizs
1972 • Galerie Chantepierre, Aubonne.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1959 • Salon des Artistes de Neuilly
1960 • Salon des Indépendants, Párizs
1964 • Maîtres îhier et îaujourîhui [Picasso, Foujita,Van Dongen, O. Friesz…], L’Atelier Galerie, Párizs
1965 • Prestige du Cirque [Chagall, J. Dufy, Toulouse-Lautrec, Gen-Paul…], L’Atelier Galerie, Párizs
1971 • Peintres de Montparnasse [Max Jacob, Kisling, Lanskoy, Pascin, Soutine…] Galerie Chantepierre, Aubonne
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Cincinnati Museum, USA • Centre d’Art Contemporaine, Izrael.
