Budapesten orvosi egyetemre járt, majd 1956-ban, végleg elhagyva Magyarországot, Párizsba ment. A Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára iratkozott be, de tanulmányait egy idő után abbahagyta, mivel tanárát túl akadémikusnak tartotta. Egy éven keresztül az ismert szobrász és építész, André Bloch meudoni műtermében dolgozott. Kezdetben sokféle anyagot használt, készített szobrot fából, műanyagból, gumiabroncsból, csövekből, fémlapokból. Egy olasz művész rábeszélésére 1975-ben Carrarába utazott, ahol megkedvelte a márvány használatát. Azóta csak ezzel az anyaggal dolgozik. Színes és fehér márványból faragott, tengelyük körül elfordítható szobrai organikus formákból épülő absztrakt művek. Egy-egy téma több éven át foglalkoztatja, és alkotói tevénykenysége ezek alapján osztható szakaszokra: 1977-82: Eclosions (Kifejlődés), 1984-86: Les TŐtes (Fejek), 1990-92: Germination (Sarjadzás), 1994-95: Couples (Emberpár), 1997-98: Dialogues (Párbeszéd). Legutóbbi sorozata, a La sculpture et son ombre (A szobor és árnyéka) a forma és annak árnyéka közötti kapcsolatot dolgozza fel.
Irodalom
ECKLEY, D.: Marbres sculptées de ~, La revue moderne des Arts, 1965. szeptember
CSERBA J: Ces sculpteurs français de Hongrie (kat., Magyar Intézet, Párizs, 1995).
Bővebb életrajz
Édesapja fényképész volt; 1918-ban, a szerb és francia csapatok bevonulásakor menekült Szabadkáról Magyarországra. Anyai nagybátyja festőművészként járt Velencében, Bécsben és Párizsban. A fiatalon elhunyt művésznek sok alkotását őrizték, így Liptay festmények közt nőtt fel. 1948-ig, a rend feloszlatásáig, a jezsuitáknál tanult. Édesapját, aki a Kalocsai Katolikus Kör egyik vezetője volt, Grősz József érsekkel együtt 1951-ben a demokratikus államrend elleni összeesküvés vádjával letartóztatták, és tízévi börtönbüntetésre ítélték. Amikor édesanyja tudomására jutott, hogy fiát, a „nép ellenségének” gyermekét nem fogják felvenni a kalocsai gimnáziumba, egy kis faluba, Tápióságra küldte. Az általános iskola utolsó évét ott végezte, és onnan sikerült bekerülnie a ceglédi gimnáziumba. 1955-ben Budapestre költözött. Orvos szeretett volna lenni, de nem vették fel az egyetemre. 1956-ban részt vett a forradalomban, emiatt menekülnie kellett.
Rövid bécsi tartózkodás után 1956 decemberében érkezett Párizsba. Beiratkozott az orvosi egyetemre, de a második évben abbahagyta, és az Ecole des Beaux-Arts szabadnövendéke lett. Döntésében közrejátszott, hogy művészbarátaitól, Pátkai Ervintől, Erdélyi Attilától, Sjöholm Ádámtól és Kilár Istvántól sok biztatást kapott. (A baráti társasághoz tartozott Parancs János költő is.) A megélhetéshez szükséges pénzt éjjelenként a párizsi vásárcsarnokban, a Les Halles-ban kereste meg. Egy éven keresztül az ismert szobrász és építész, André Bloc meudoni műtermében dolgozott nagyméretű szobrok kivitelezésén. Ott sajátította el igazán a szobrászat alapjait.
Kezdetben sokféle anyagot használt: készített szobrot fából, műanyagból, gumiabroncsból, csövekből és fémlapokból is.1972-ben egy olasz szobrásznő tanácsára Carrarába utazott, ahol rabul ejtették a márványban rejlő lehetőségek. Azóta ezzel az anyaggal dolgozik. Rendszeresen visszajár Carrarába, és az ott kinagyolt tömbökön azután műtermében dolgozik tovább. Színes és fehér márványból faragott, tengelyük körül elfordítható szobrai organikus formákból épülő absztrakt művek. Egy-egy téma több éven át foglalkoztatja, és alkotói tevékenysége ezek alapján osztható szakaszokra: Eclosions (Kifejlődés,1977–1982); Les Tâtes (Fejek, 1984–1986); Germination (Csírázás, 1990–1992); Couple (Pár, 1994–1995); Dialogues (Párbeszédek, 1997–1998) és a La sculpture et son ombre (A szobor és árnyéka, 1999–2001), amelyben a forma és annak árnyéka közötti kapcsolatot dolgozta fel. Legutolsó sorozata a napjainkban készülő Re-composition (Újrakomponálás), amelyben régebbi, félig megmunkált márványtömböket dolgoz össze.
1964-től a Salon de Jeunes Sculpteurs-ön, 1971-től a Salon des Réalités Nouvelles-en, 1975-től a Salon de Mai-n szerepelt rendszeresen. 1965-ben szerepelt a Galerie Transpositionban rendezettRequiem című kiállításon. 1982-ben Csató Györggyel együtt állított ki a Galerie Arcadiában. Ezen kívül olyan fontosabb csoportos tárlatok résztvevője volt, mint a Mostra Internazionale di scultura 1977-ben Forte dei Marmiben, a Camille Claudel et 24 Sculpteurs Sarrebourg- ban (1993) és a Sculpture sous le soleil Antibes-ban (1997). 1974-ben és 1979-ben egyéni kiállítása volt a lausanne-i Galerie d’Art Contemporainben, 1976-ban és 1978-ban a párizsi Galerie Viscontiban, míg 1984-ben az ageni Musée des Beaux-Arts és 1986-ban a hagenau- i Musée Historique rendezett tárlatot műveiből. 1999-ben a Galerie Art Présent-ban mutatta be legfrissebb munkáit.
Többször – legutóbb 2004-ben – kapott meghívást a MAC 2000-re. 1990-ben az Abbaye de Landévennecben, Bretagne legrégebbi, 485-ben alapított kolostorának templomában helyezték el 1991-ben Angyali üdvözlet című márvány domborművét, a kolostor mellett működő múzeumban pedig kültéri márványszobrát, A Lélek jelenlétét állították fel. Egy másik monumentális alkotása 1984 óta egy toulouse-i kórház, a L’Hôpital Régional des Armées H. Larrey előtt áll. Liptay hosszú évekig élt a Párizs környéki Marcoussis-ban, majd a Loiret megyei Bazoches-les-Gallerandes-ba költözött, és itt készítette el azt 15 darabból álló márvány szökőkutat, amely a városka polgármesteri hivatalának udvarát díszíti.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1974-1979 • Galerie d’Art Contemporain, Lausanne
1976, 1977, 1978 • Galerie Visconti, Párizs
1984 • M. des Beaux-Arts, Agen
1986 • M. Historique de Hagenau
1992 • Galerie Muscade, Párizs
1994 • G. C. Colas
1999 • Galerie Art Présent.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1964-től rendszeresen • Salon de Jeunes Sculpteurs
1965 • Requiem, G. Transposition
1970 • Párizsi magyarok, Galerie Zunini, Párizs
1975, 1977 • Salon de Mai
1977 • Scultori e Artigiani in un centro, Pietrasanta (OL) • Mostra Internazionale de scultura, Forte dei Marmi
1990 • Une semaine Abstraite à Sarrebourg
1993 • Camille Claudel et 24 Sculpteurs, Sarrebourg
1995 • S. I. A. C., Strassbourg
1995 • Ces sculpteurs français de Hongrie, Magyar Intézet, Párizs
1997 • Sculpture sous le soleil d’Antibes.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
M. de l’Ancienne Abbaye de Landevennec.