1961-1966: Magyar Iparművészeti Főiskola, formatervező szak, mestere: Dózsa Farkas András. 1987: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. 1984: Munkácsy-díj, 1985: Művészeti Alap nívódíja, 1987: Formatervezési Triennále díja, 1992: Dózsa Farkas András-díj. Formatervezési nívódíjak: 1984: Polidom modul műanyag ház (Veszprémi Vízmű), 2 RICU alumíniumolvasztó kemence (KGYV); 1985: TCAL alumíniumolvasztó kemence (KGYV); 1991: Halogénizzító berendezés (Inpiró Kft.). Budapesti Nemzetközi Vásár-nagydíjak: 1970: Hévíz vízmelegítő (Fegyver- és Gázkészülék Gyár); 1983: Olajszivattyú (KGYV); 1990: Halogén modul kemence (KGYV). A Zsennyei Műhely alapító tagja (1978) és szervezőtitkára (1982-1988), az ipari formatervezési nívódíjpályázat zsűrielnöke (1990-1992), titkára (1993-1998), az Országos Divattervezési Pályázat zsűritagja (1994-1996), a Klagenfurti Fa Vásár zsűritagja (1988-1992), elnöke (1991). 1967-1991 között a Kohászati Gyárépítő Vállalat tervezőjeként kohászati berendezéseket, olvasztókemencéket, szerszámgépeket tervezett. Azt követően szabadfoglalkozású tervező; emellett jelentős szakértői, szakírói, szervezői és oktatói tevékenységet (Budapesti Műszaki Egyetem, BKTE, Külker. Főiskola, Soproni Faipari Egyetem) folytat. Szakújságíróként a Lakáskultúra c. havilap Miért szép? rovatát vezeti. Tervezői munkássága sokoldalú, beruházási javaktól fogyasztási cikkeken át arculattervezésig terjed. Az 1996-ra tervezett Expo díjnyertes emblémájának (ötágú síp) alkotója. Munkáit a célratörő funkcionalizmus jegyében puritán formavilág, tiszta és racionális tömegkezelés jellemzi. Értelmezésében a design szinte észrevétlen jelenléte jelzi a formatervezés minőségét.
A cikk lejjebb folytatódik.