1910-11: krakkói Szépművészeti Akadémia; 1911-14: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Balló Ede. 1913-ban néhány hónapot a szolnoki művésztelepen dolgozott. A morva eredetű családból származó művész Nagyvárad hűséges festőkrónikása, alkotóközösségük tettrekész szervezője lett. Nagy termékenységgel festett portrékat, tájképeket, enteriőröket, csendéleteket, ritkábban kompozíciós műveket. Olajfestményei mellett akvarelleket, rajzokat és rézkarcokat is készített. Sötét tónusú, klasszikus hangvételű képei a 20-as években tett nagybányai és felsőbányai tanulmányútjai során élénkültek meg. A festészet mellett elmélyült zenei tanulmányokat is folytatott. Előadás-sorozatokat tartott művészeti-esztétikai kérdésekről. (Egyik rajza – a család tulajdonában – a Nagyváradon koncertező Bartók Bélát ábrázolja.) 1930-37 között magán festőiskolát vezetett.
Irodalom
MOTTL R.: ~, Utunk, 1979/41.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
Erdélyi városokban félszáznál több egyéni kiállítása volt.
1966-ban a nagyváradi Körösvidéki Múzeum gyűjteményes tárlatot szervezett alkotásaiból.
