A Pécsi Művészeti Gimnáziumban érettségizett, majd részt vett a Lantos Ferenc köré szerveződött alkotókör munkájában. Jelentős szerepe volt a Bonyhádi Zománcművészeti Szimpózium elindításában. Mesterének Lantos Ferencet, Simon Bélát, Bálint Endrét, és Gyarmathy Tihamért tekinti. Két évi budapesti tartózkodás után, 1972-ben Franciaország-ban telepedett le. A párizsi Ecole Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-ban szerzett diplomát, ahol jelenleg is tanít. Kapcsolata a magyarországi művészeti élettel azonban nem szakadt meg; részt vesz itthoni kiállításokon, ill. Franciaországban élő művészek csoportos bemutatkozásait szervezi Magyarországon. Hosszú ideig a Pére-Lachaise temető szomszédságában lakott, ahol gyakori látogatásai során fotók százait készítette. Később e „motívumgyűjtő” tevékenységét más temetőkre is kiterjesztette. Ezekből született első kiadványa, a Le Livre des Morts (Holtak könyve) című szita-albuma 1978-ban, mely kedvező fogadtatásban részesült. Grafikai munkáinak készítésével párhuzamosan festészettel is foglalkozik. A fekete és fehér, színes és színtelen, telt és üres közötti metamorfózist kutatja; az anyag örök átváltozását, hogy az emberi test, az írott és vésett szövegek maradványainak prezentálásával tudatosítsa bennünk az ember és kultúrájának mulandóságát, s kitapogassa az emlékezet határait. A nyomhagyás eszközeivel igyekszik a nyomtalanság érzetét kelteni, hogy a megszűnés pillanatát tetten érje, s mint örök állandót mutathassa fel. Méltatói egy része szerint munkásságának kulcsszavai: a melankólia és a nosztalgia, mások a létentúli lét biztató üzenetét olvassák ki műveiből.
Bővebb életrajz
A Művészeti Gimnázium diákjaként Pécsett töltött évek kitűnõ alapot adtak számára a további alkotómunkához. Mesterei, Lantos Ferenc és Simon Bélaindították el a pályán, ők vezették el az önálló munkáig, és keltették fel érdeklődését a kortárs művészet iránt. Elsősorban Lantos Ferencnek és a köré csoportosulóknak, valamint Romváry Ferenc művészettörténésznek köszönhetően Pécs a hatvanas évek közepétől kezdve igen aktív és progreszszív kulturális élet színhelye volt. A fiatal, kezdő művészeknek és a hivatalostól eltérő utakkal kísérletezőknek is lehetőségük nyílt a bemutatkozásra. Így kerülhetett sor arra is, hogy Major Kamill 1967-ben, tizenkilenc évesen kiállíthasson a Bükkösdi László irányítása alatt álló pécsmeszesi József Attila Művelődési Házban.
A mindenre nyitott, tanulni vágyó fiatal festő igyekezett nyomon követni a korszak aktuális művészeti eseményeit, ugyanakkor a nála idősebb generáció művészeivel is kereste a kapcsolatot: megismerkedett Gábor Jenővel, Martyn Ferenccel, Bálint Endrével és Gyarmathy Tihamérral. Gimnazistaként a nyári iskolaszünetben a bonyhádi Zománcgyárban dolgozott, ahol a munka mellett zomácképeket és – hajlított fémlapokkal kísérletezve – reliefeket készített. Major Kamill zománcgyári munkáinak elkészültét követően Lantos Ferenc kezdeményezésére, és a gyár művészetpártoló főmérnökének, Máté Gyulának köszönhetően került sor 1968-ban a bonyhádi Zománcszimpóziumra, amelyen többek között Gyarmathy Tihamér, Papp Oszkár és Pauer Gyula is részt vettek.
Amikor Major 1970-ben Budapestre költözött, bekapcsolódott a Fiatal Művészek Stúdiójának tevékenységébe, és ekkor kezdett fekete-fehér geometrikus kompozíciók mellett fotókat és – Bálint Endre hatására – fotók felhasználásával kollázsokat készíteni. 1972-ben Párizsba utazott, ahol Bálint Endre és Martyn Ferenc ajánlásával felvette a kapcsolatot a már régebben ott élő magyar művészekkel, köztük Pátkai Ervinnel, Anna Markkal és Etienne Hajduval. (A Hajdunál látott bibliofil kiadványok keltették fel érdeklődését, és vezették a későbbiekben művészi albumok készítéséhez.) Bemutatott munkái alapján már megérkezése évében felvették az Ecole Nationale Supérieure des Arts Décoratifs harmadik évfolyamára, ahol grafikusi diplomát szerzett, és a sokszorosító eljárások különböző technikáinak elsajátítása mellett külön tanulmányokat folytatva Eric Seydoux műhelyében, a szitanyomat-készítésben szerzett magas fokú képzettséget. 1981 óta maga is ennek az intézménynek a tanára.
Már a főiskolai évek alatt is jelentkezett kiállítással: 1975-ben a párizsi Galerie du Haut- Pavéban önállóan, 1977-ben pedig a krakkói Pryzmat galériában Csorba Simonnal és Swierkiewicz Róberttel állított ki. Ezekben az években a Pêre-Lachaise temető szomszédságában lakott, és a temetőben tett gyakori séták alkalmával tett felfedezések vezették új irányba. Ekkor kezdett a pusztulás-újrateremtés gondolatával foglalkozni, amely a mai napig végigkíséri munkáját. A sírokon porladó, megkopott, elhalványodott fényképek sokaságát fotózta le, és az ezek alapján született szitanyomataiból 1978-ban elkészítette első albumát, a Le Livre des Morts-t (Holtak könyve). Műhelyében saját munkái mellett Székely Vera, Hantai Simon, Anna Márk, Curt Asker, Louis Pons, Torsten Ridell és sok más művész számára dolgozott, és olyan közös grafikai albumok megjelentetését szorgalmazta a nyolcvanas évek elején, mint a Patkó Imre támogatását élvező Ady-, Bartók és József Attila-mappa.
Temetők, elhagyott üzemek rozsdás, időmarta rácsai vezették el a geometrikus absztrakciótól a sávokban rendeződő, az akkád és sumér ékírásra emlékeztető Ecriture (Írás)-sorozatához. E korszakának munkáiból állította össze 1982-ben újabb grafikai albumát, a Gilgamest. Ennek egy példányát megvásárolta a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris (ARC440). 1981-ben segített Hantai Simonnak bordeaux-i kiállítására szánt monumentális képei kivitelezésében. A munkálatok Maisons-Alfort-ban, egy 3000 m2-es hangárban folytak, majd annak befejezése után Major hatalmas méretű vásznakra különféle technikákat vegyítő, ritmikusan eltolódó motívumokat alkalmazó alkotások készítésébe fogott, és azokból a helyszínen kiállítást is rendezett.
1984-ben New Yorkban találkozott először a napjainkban már Európában is jól ismert városi vandalizmussal, az újfajta primitív írástechnikával, és további munkáiba ez az élmény is beépült. Ugyanebben az évben egyéni kiállítása volt a Pécsi Galériában és megjelentette a tizenkilenc művész huszonhat szitanyomatát tartalmazó albumot, az Haute tension – Danger de mort-t. 1986-ban – Kemény István és Fejtő Ferenc felkérésére – ő volt a szervezője az 1956-os forradalom harmincadik évfordulója alkalmából Neuilly-sur-Seine-ben rendezett kiállításnak. Az 1991 és 1999 közötti évek egy újabb sorozat, a pusztítás-újrateremtés gondolatát hordozó Les Empreintes (Lenyomatok) születését hozták. A ragasztóval bevont emberi testeknek közvetlenül
a szitavászonra kerülő lenyomatát – különféle vegyszerekkel kezelve a felületet – roncsolta, az eredeti színeket módosította. A Párizs közeli településen, Chaumes-en-Brie-ben megvásárolt hajdani mosoda medencéjét használta szitanyomatok előállítására, és így lehetősége nyílt egészen nagy nyomatok, köztük az embernagyságú Empreinte-ek elkészítésére is. A sorozatból 1998-ban a Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeumának templomterében mutatott be néhányat. Legutóbbi műveiben megsemmisítésre szánt fotók darabjainak felhasználásával a kollázstechnikát vegyíti a festéssel. 2000-ben megjelentette a Bonjour François Mathey! című albumot, amelyben a Musée des Arts Décoratifs egykori igazgatója előtt tisztelgő művészbarátok, Henri és Marinette Cuecco, André François, Hantai Simon, Louttre B., Major Kamill, Zwy Milshtein, Marie Morel, Lydia Syroka, Tomi Ungerer, Yankel és Zao-Wou-Ki alkotásai szerepelnek.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1967 • Művelődési Ház, Pécs-Meszes
1971 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1972 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1975 • Galerie du Haut-Pavé, Párizs
1977 • Prizma G., Krakkó [Csorba Simonnal, Šwierkiewicz Róberttal]
1979 • Galerie NRA, Párizs
1979 • Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris • Galerie Junior, Bécs
1980 • Maison de la Culture d’Amiens • Aktuel Art G., Stockholm
1983 • G. Municipale [Mark Annával, Székely Verával], Gennevilliers
1984 • G. Sank Olof, Norrköping • Pécsi Galéria, Pécs
1987 • La Girafe en Feu, Párizs
1993 • Galerie La Teinturerie, Párizs
1994 • Francia Intézet, Budapest
1994 • Palais de Justice Européen, Luxembourg
1996 • Galerie L’Atelier, Párizs
1998 • Aéroport d’Orly, Párizs • Fővárosi Képtár, Budapest [Curt Askerral] (kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1968 • Zománcművész Szimpózium, Bonyhád
1972-1976 • Salon des Grands et Jeunes Artistes d’aujourd’hui, Párizs
1975 • Galerie des Contemporains, Brüsszel
1979 • Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1981 • Galerie NRA, Párizs
1982 • Galerie NRA, Párizs
1983 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest • Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris • Niedersächsische Landesbibliothek, Hannover
1984 • Pécsi Galéria, Pécs • Musée des Arts Décoratifs, Párizs
1986 • Hommage à 1956, Musée de Neuilly
1988 • SAGA/Grand Palais, Párizs
1989 • SAGA/Grand Palais, Párizs
1990 • Capitol Hill Gallery, Washington
1991 • Triennale Mondiale d’ Estampes, Chamalières
1992 • Bibliothèque Nationale, Párizs
1992 • Galerie La Teinturerie, Párizs
1993 • Natkin-Berta, Párizs
1994 • Pécsi Galéria, Pécs
1995 • Ecole des Beaux-Arts, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris
Bibliothèque Nationale, Párizs
Centre George Pompidou, Párizs
Bibliothek Wolfenbüttel
Hannover
Institut Supérieur pour l’ Etude du Language Plastique, Brüsszel
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Városi Múzeum, Győr
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Fővárosi Képtár, Budapest
Első Magyar Látványtár.