1820-tól egy évtizedig szülővárosában képezte magát. Az akadémián Natale Schiavoni és Teodoro Matteini tanítványa volt. 1830-ban egy évig a római akadémián tanult. 1833-ban rövid klagenfurti tartózkodás után Bécsbe utazott. A császárvárosban és a közeli Pozsonyban – az éppen akkor tartott országgyűlés idején – több portrémegbízást kapott. 1836-ban Pesten telepedett le mint arcképfestő. A Pesti Műegylet kiállításain többször részt vett tetszetősen kivitelezett biedermeier stílusú műveivel. Festményei trieszti és bécsi kiállításokon is sikerrel szerepeltek. Leginkább részletgazdag, bensőséges portrékkal jelentkezett, de festett a velencei életből vett zsánerképeket, és néhány oltárkép is kikerült műhelyéből. 1846-ban képzőművészeti iskolát nyitott Első Magyar Festészeti Akadémia elnevezéssel, ahol kiállításokat is szerveztek. A sok nehézséggel küzdő, 1860-ig működött intézmény leghíresebb tanítványa Lotz Károly volt. A hazai művészképzés előmozdítása érdekében kifejtett fáradozásaiért ~ Pest város díszpolgára címet kapott. Magyarországon elsők között foglalkozott fényképezéssel. Gyermekei, József és Antal is festők lettek.
Péter K.: Marastoni Jakab, Budapest, 1935 • Lyka K.: A táblabíró világ művészete, Budapest, 1981 • Szabó J.: A XIX. század festészete Magyarországon, Budapest, 1985 • Nagy A.: Jacopo Marastoni (diplomamunka, Accademia Belle Arti), Velence, 1998.
A cikk lejjebb folytatódik.