1902-1904: Julian Akadémia és École des Beaux-Arts, mesterei: J. P. Laurens, F. Cormon. Az Állami Nagy Aranyérem birtokosa (1946). A MIÉNK (1908), a Nyolcak (1908), majd a Képzőművészek Új Társasága (1924) tagja, az Európai Iskola (1945) művésze. A XX. sz.-i modern magyar piktúra meghatározó egyénisége. A Fauves-hoz és némiképpen a kubizmushoz kötődik stílusa. Annak ellenére, hogy nem jár Nagybányán, kifejezésmódját a neósoké is alakítja, sőt Rippl-Rónai művészete – akit mesterének tart – is hatott alkotásmódjára. A 1900-as évek elején ismerte meg Ady Endrét és Fülep Lajost Párizsban. A francia művészet – pl. Matisse – mellett tehát a magyar szellemi élet jeles képviselői szintén formálták szemléletét (Aktos kompozíció, 1911 körül). 1906-ban hazatért Párizsból. A Nyolcakhoz való csatlakozásával teljesedett ki festészete, melynek lényege, hogy kisebb mértékben Cezánne módszerét, ill. a kubizmus és a fauvizmus eredményeit egyaránt felhasználja, ötvözi kompozíciói készítésénél, miközben megmarad a szerkezetet és a koloritot kiemelő figuralitásnál (Régi váci vám, 1911 körül). Társadalmi megbecsülését erősítette és megélhetését, anyagi biztonságát segítette Boncza Bertával, Csinszkával, Ady özvegyével kötött házassága. Ettől az időszaktól gyakorlatilag minden idejét a festészetnek szentelhette. A két háború között a Nyolcak csoport volt tagjainak ábrázolásmódját az intimebb hang, a befelé fordulás, a privát szféra bemutatása és a posztimpresszionizmushoz való közeledés jellemzi. Márffynál ezt a fény-szín-hangulat festészetet még egyénibbé, kifejezőbbé teszi koloritjának erősödése, kivilágosodása, párássá-légiessé, sejtelmessé válása (Csipkekendős nő, 1930 körül, Tiarich Zdenka és Csinszka, 1930). Szemléletének nyitottságát mutatja, hogy csatlakozik az Európai Iskolához, de festészetének karaktere lényegében már nem változik (Lovak, 1940-es évek, Önarckép, 1950 körül). Egy évvel a halála előtt, 1958-ban megrendezik gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban, ahol a két háború között többször is kiállította alkotásait. ~ a XX. sz. első felének tipikus művésze. A századelő modern európai irányzatainak és a hazai, elsősorban a nagybányai tradíciók ötvözése révén sikerült megújítania honi piktúránkat, annak ellenére, hogy e kettősséget érezzük művészetében.
Irodalom
BÖLÖNI GY.: ~, Auróra, 1911/7.
KÁLLAI E.: ~ újabb munkái, Ars Una, 1924/4.
PÁTZAY P.: ~, Berlin, 1927
RABINOVSZKY M.: ~ művészete, Magyar Grafika, 1928/3-4.
MÁRFFY Ö.: Gondolatok a művészetről, Új Szín, 1930/1.
KASSÁK L.: Vallomás tizenöt művészről, Budapest, 1942
KASSÁK L.: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig 1947. Éljünk a mi időnkben, Budapest, 1978
KÖRNER É.: Műteremlátogatás ~nél, Műterem, 1958/1.
ZOLNAY L.: ~, Budapest, 1966
PASSUTH K.: ~ (monogr.), Budapest, 1978.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1907 • Uránia Műkereskedés [Gulácsy Lajossal]
1921 • Stúdió, Budapest
1922 • Helikon Galéria, Budapest
1928 • Ernst Múzeum, Budapest
1930 • Ernst Múzeum, Budapest
1931 • Tamás Galéria, Budapest
1946 • Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Ernst Múzeum, Budapest
1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1986 • Vigadó Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1906 • Salon d’Automne
1911 • Nyolcak, Nemzeti Szalon, Budapest
1946 • Az Európai Iskola grafikai és kisplasztikai kiállítása, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Budapest
1948 • Mi magunk, Budapest, Üllői út 11.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs
Kieselbach Gyűjtemény
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Radnai Gyűjtemény, Városi Múzeum, Győr
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.