Pályafutását rajzolóként kezdte, többek között Hauszmann Alajos műtermében a Kúria (ma Néprajzi Múzeum) épületének részletein dolgozott, közben autodidakta módon építésszé képezte magát. A századforduló körül önálló építészirodát nyitott, s időnként más építészekkel társulva sikerrel szerepelt a korszak nagy építészeti pályázatain. A Lechner-féle magyaros építőstílus követői közé tartozott; fő műve, a kecskeméti Cifrapalota (1903) élénk színű népies épületdíszeivel példaképe legjobb munkáira emlékeztet. A modern színházépítészet úttörőjeként nevéhez fűződik a budapesti Király Színház (1905 k.) és a Népopera (a későbbi Városi, ma Erkel Színház, 1910-11) megtervezése és több vidéki színház korszerűsítése. Műveinek másik nagy csoportját temetői és köztéri emlékművek építészeti részének megoldásai képezik (pld. a budapesti Vörösmarty-emlékmű talpazata, maga a szobormű Telcs Ede és Kallós Ede munkája). Irodalmi dolgozatait és művészeti írásait a korszak nívós napi- és szaksajtója közölte, s illusztrátora volt Erdős Renée, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor és Rákosi Jenő több könyvének.
Irodalom
GERLE J.: Márkus Géza, a káprázatok építésze, M. Ép., 1984.
