Olasz származású osztrák építőmester, építész, korának egyik legtöbbet foglalkoztatott kivitelező mestere. Chr. A. Öttl kőművesmesternél tanult, majd 1711-ben mestervizsgát tett. 1730-ban udvari építőmesterré nevezték ki. Fiatalkori munkáiról – amelyeknél közreműködésének mértéke gyakran bizonytalan – egy 1726-ból fennmaradt értékes jegyzék szolgál felvilágosítással (Bécs, Archiv der Baumeistergenossenschaft). Eszerint ő volt a Johann Bernhard és fia, Joseph Emanuel Fischer von Erlach együttes művének tekintett bécsi Karlskirche és a két nagy rivális mester, Johann Bernhard Fischer von Erlach és Johann Lucas von Hildebrandt közös alkotásaként létrejött bécsi Schwarzenberg-palota építőmestere. Nevéhez köthető még többek között a Német Lovagrend Starhemberg gróf által finanszírozott bécsi épületének, a weckersdorfi templomnak, a hradischi kolostornak, a Schwarzenberg és a Lichtenstein hercegek morvaországi palotáinak, Althan grófnő két stájerországi és csáktornyai kastélyának, valamint a Csáky Imre gróf által 1722–25 között emeltetett magyarbéli kastélynak a felépítése. Gyakran dolgozott az Esterházy család számára: részt vett a bécsi Wallnerstraßéban lévő palotájuk renoválásában, tervet készített tatai kastélyuk újjáépítésére, s 1720–21-ben – ritka kivételként saját tervei szerint – felépítette süttöri vadászkastélyukat, amelyhez két különálló épületet, egy istállót és egy kocsiszínt is emelt (ez utóbbiakat nem sokkal később mulatóházakká alakították át). Ez a három épület a kiindulása Esterházy Fényes Miklós 1764-től kezdődő építkezéseinek, amelyeknek eredményeképpen néhány év alatt létrejött Magyarország egyetlen európai színvonalú rokokó együttese, az eszterházai (fertődi) kastély. Legjelentősebb magyarországi alkotása a Fortunato da Prati által félbehagyott pesti Invalidus-palota, amelynek felépítésén 1727–35 között dolgozott. Az 1716-ban indult építkezés az egész Habsburg-birodalom háborúkban megrokkant katonáinak elszállásolását, gondozását volt hivatott megoldani. A terv szerint téglalap alaprajzú, keresztszárnyakkal való osztás eredményeképpen négy hatalmas udvar köré szerveződő hatalmas háromemeletes épületnek azonban ~ közreműködésével csak a középtengelyében a kápolnát is magába foglaló főhomlokzati szárnya készülhetett el (1892-ben átalakítva, ma Főpolgármesteri Hivatal).
The Dictionary of Art XX., (szerk.: Jane Turner), New York, 1998.
A cikk lejjebb folytatódik.