Soproni Tanítóképző, rajztanára: Kássa Gábor. 1920-24: Iparművészeti Iskola, mesterei: Sándor Béla, Újvári Ignác, Bory Jenő. 1925: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bosznay István. 1926-ban hazatért Sopronba rajztanárnak. Műtermet épített. Bekapcsolódott a Soproni Képzőművészeti Kör munkájába, évekig titkára volt. 1923-tól kiállító művész. 1936-ban tanulmányúton járt Olaszországban. A háború alatt a Kárpátokban festett. 1946-ban Soproni Képzőművész Kör felélesztésén fáradozott. 1959-ben a tokaji művésztelepen dolgozott. 1929: Dunántúli Kiállítás dicsérő oklevele, Kaposvár; 1936: aranyérem, Kismarton; nagydíj, Győr; 1939: Szent Márton Céh plakettje, Szombathely. Festészete a nyugat-dunántúli tradíciókat folytatta. Kezdetben tájképein a rejtett zugok szépségét ábrázolta. A festőiség mögött meglátta az elhanyagoltság, az erkölcsi romlás jeleit. Szűkszavúan, mégis nagyvonalúan festette meg a vásárok, búcsúk, szüretek hangulatát, szereplőit. Rajztudás, jó kompozíciós készség, puha anyagformálás jellemezte olaj- és vízfestményeit. Utolsó periódusában a kötöttségekkel szakító színesség uralkodott munkáin. Feleségével, Lándori Angéla festővel közös albumot adott ki 1939-ben 16 soproni kép linómetszetben címmel.
Irodalom
WELLISCH J.: Kiállítások vidéken, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1954
SPECTATOR: ~ kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban, Soproni Szemle, 1960
CSATKAI E.: ~ (1899-1963), Művészet, 1964
SZABÓ J.: ~ és művészete, Soproni Szemle, 1972/1.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1949 • Soproni Múzeum, Sopron
1959 • Ernst Múzeum, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Soproni Múzeum, Sopron • Xantus János Múzeum, Győr.
