Miénk

A Magyar Impresszionisták És Naturalisták Köre (MIÉNK) művészegyesület 1907 októberében alakult meg. Megalapításában a Japán kávéház művészasztalának tagjai játszották a főszerepet, akik elhatározták, hogy erőiket egyesítve függetlenítik magukat a konzervatív Műcsarnoktól. A ~ vezetői az asztaltársaság vezéralakja, Szinyei Merse Pál, valamint az akkoriban egyéni kiállításaikkal első komolyabb sikereiket arató két fiatalabb kolléga, Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József lettek. Legnagyobb súllyal a nagybányai alapító nemzedék képviseltette magát a csoportban (Réti István, Iványi Grünwald Béla, Csók István, Glatz Oszkár), a szolnoki művésztelep két tagján (Fényes Adolf, Olgyay Ferenc) kívül eltérő irányultságú és kötődésű festők (Vaszary János, Kosztolányi Kann Gyula, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Strobentz Frigyes, Ferenczy Valér), valamint a későbbi Nyolcak fauve-ok által inspirált tagjai (Kernstok Károly, Czóbel Béla, Márffy Ödön) kaptak helyet. A ~ elsőként fogta össze szervezett formában a modern művészeti törekvések képviselőit, ennek ellenére nem volt határozott programja, és a társaságot számos ellentét osztotta meg. A ~ fő feladatának az önálló kiállítások rendezését tekintette, és noha „a tagság nem belépés, hanem csak meghívás alapján” volt elérhető, már az első, 1908 januárjában a Nemzeti Szalonban megrendezett kiállításukon a tizenhét alapító tag további tizenhárom résztvevőt hívott meg. A kiállításokon egyre nagyobb számban megjelenő neósok (pl. Czigány Dezső, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor) a már beérkezett művészek célkitűzéseinél radikálisabb újításokra törekedtek. A csoport megalakulásakor „külön kiállítási helyiség létesítését” tervezte, ez a szándékuk azonban nem vált valóra. 1909 tavaszán második kiállításukat is a Nemzeti Szalonban rendezték meg, ezt követően azonban a Szalon vezetősége megvonta tőlük a kiállítási lehetőséget. Ezért a korábbi tárlatok résztvevői közül a fiatalabbak Bölöni György segítségével 1909 nyarán erdélyi vándorkiállítást szerveztek, amelyen az alapítók közül csak Rippl-Rónai József vett részt. A Kolozsváron, Nagyváradon és Aradon bemutatott anyag a neósok sikerét hozta, és az év utolsó napjaiban a Keresők néven kiállító leendő Nyolcak végleg kiváltak a ~ből. Így az 1910 elején megrendezett harmadik és egyben utolsó ~ kiállítás után a korábbi létszámhoz képest felére zsugorodott csoport felbomlott.

Passuth K.: A Nyolcak festészete, Budapest, 1967. 54–63. • Zwickl A.: Impresszionizmus és neoimpresszionizmus – a MIÉNK és a Művészház. In: Andrási G.–Pataki G.–Szücs Gy.–Zwickl A.: Magyar képzőművészet a 20. században, Budapest, 1999. 42–45.