A tiroli szobrászcsaládból származó művész munkásságára döntő befolyást gyakorolt a neves osztrák barokk szobrász, Georg Raffael Donner 1729-es innsbrucki tartózkodása. Nemcsak stílusának követőjévé vált, hanem – miután 1730-ban Bécsbe érkezett – feltehetően részt vett a Neuer Markton elhelyezett Donner-kút (Providencia-kút) figuráinak elkészítésében is. A bécsi akadémián képzőművészeti tanulmányokat folytatott, majd 1740 körül a Szent István-templom számára kifaragta Sigismund Kollonitsch kardinális márvány mellszobrát. 1740–41 között Pálffy Miklósnak a malackai ferences templomban elhelyezett márvány fali síremlékét készítette el. A gazdag építészeti keretbe foglalt szoborcsoporton az elhunyt reliefportréját puttók tartják, körötte allegorikus alakok, ill. zászlókból és fegyverekből álló haditrófeák láthatók. 1742-ben Johann Georg Pichlerrel együtt VI. Károly császárnak a bécsi Kapuzinergruftban elhelyezett ónszarkofágját készítette el. Testvére, a szintén Donner-tanítvány Balthasar Ferdinand Moll (Innsbruck, 1717. január 4.–Bécs, 1785. március 3.) készítette el Pálffy Jánosnak a 19. század második felében lebontott, egykor a pozsonyi dómban található síremlékét. Az 1751–59 között a bécsi képzőművészeti akadémia professzoraként tevékenykedő szobrász legjelentősebb ausztriai munkája Mária Teréziának és férjének, I. Ferencnek a Kapuzinergruftban található pompás rokokó kettős szarkofágja.
Thieme, U.–Becker, F.: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart, XXV. kötet, Leipzig, 1931. 40–41. • Aggházy M.: A barokk szobrászat Magyarországon I–III, Budapest, 1959.
A cikk lejjebb folytatódik.