1961–1965: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest, grafika szak. 1966–1971: Magyar Iparművészeti Főiskola, Typo-grafikai Tanszék, 2001: Habilitáció. 1978–1988 között és 1995-től ismét aktívan részt vesz a békéscsabai Országos Alkalmazott/Tervező Grafikai Biennálé szervezésében; az alkalmazott grafikai művésztelep programadásában. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége grafikai szakosztályának vezetőségi tagja. 1989 óta a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára, 1998 óta a Vizuális Kommunikáció Tanszék tanszékvezető docense. 1998–2006: tanszékvezető, Vizuális Kommunikáció Tanszék, 2006-tól Vizuális Kommunikáció Tanszék Grafika szakvezetés. 2010-től tanszékvezető, MOME Média Intézet Tervezőgrafika Tanszék, Magyar Iparművészeti Egyetem és jogutódja Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. 1991–1999 között a H-Arts Directors Kommunikációs Stúdió alapítója és résztulajdonosa. 1990-ig plakát-, arculat- és kiállítástervezés a fő szakterülete (Magyar Hetek), 1990 óta komplex kampányok vizuális és kommunikációs tervezésében vesz részt (Europlakát, IBM, Magyar Posta, Kapsch, Sofa Rt., Trident, Volkswagen). 1996-ban [Zsótér Lászlóval] a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának (A középkortól napjainkig) vizuális tervét készítette el. A professzionális kereskedelmi grafika nagy tudású képviselője, eszközei a kulturált tipográfia és fotóhasználat, grafikai szemléletét a jelszerű, redukált, visszafogott kifejezésmód határozza meg. A XI-XII. Országos Alkalmazott/Tervező Grafikai Biennálé katalógus előszavát Molnár Gyula írta.
Referenciák
IBM, Volkswagen, Magyar Posta, Budapest Airport, Cartographia, Wieneberger, Kapsch, Halls és Trident, Europlakát, Sofa Rt., Első Lakáshitel, Megaprint, MOME, Ganz Grup, Akadémia Kiadó, Magyar Gazdásgi Kamara, Magyar Hírdető, Taverna, Magyar Hajó-és Darugyár, Ganz Danubius, Magyar Nemzeti Múzeum, OMÉK, Magyar Hetek, Hungexpo: Bagdad, Amszterdam, Abu-Dhabi, Dubai, Kuwait, Lille, Helsinki/Dipoli, Can, Rotterdam, Bécs, Bukarest, Damaszkusz, Düsseldorf,Hanover, Kairó, Moszkva, Zágráb, Szaloniki, Graz, Lipcse, Poznan, Bologna
Díjak/ösztöndíjak
1974 • Varsói Plakát Biennálé diploma
1976 • Varsói Plakát Biennálé (habitat), a tizenkét legjobb plakát, diploma
1981 • Az Év Plakátja nívódíj • Zágráb, magyar pavilon, aranyérem
1982 • Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálé a Művészeti Alap különdíja • Zágráb, magyar pavilon, aranyérem • Az Év Kiemelkedő Képző- és Iparművészeti Alkotása, a Kulturális Minisztérium nívódíja
1983 • Az Év Plakátja nívódíj • Az Év Plakátja fődíj [megosztva Antal Pállal]
1985 • Az Év Plakátja nívódíj
1986 • Dijon, magyar stand, oklevél és aranyérem
1988 • Az Év Kereskedelmi Kiállítása, II. díj
1990 • Az Év Legjobb Hirdetése, I. díj, sorozatdíj, II. díj
1992 • Az Év Legjobb Óriásplakátja (Europlakát), I. díj
1993 • A Világ Legjobb Munkái, New York Festivals aranyérem
1999 • Ferenczy Noémi-díj
2004 •Arany Rajzszög, Életmű-díj (MGSE)
2007 • Print Wwards 2007, Zsűri-emlékdíj • ProTypographia és Harmónia díj
2010 • Konecsni György életműdíj (Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége).
Molnár Gyula
Kétféle művésztípus létezik: az egyik hamar rátalál tematikájára, stílusára, a kifejezés egyedi módjára és egy életen át színezi, gazdagítja, mélyíti ezt a kifejezésmódot. S van másik típusú művész, aki elébe megy a feladatoknak, aki nyitott szemmel és szívvel figyeli a világ eseményeit, s minden kérdésre keresi a legmegfelelőbb válaszokat. S ezek a válaszok hol ceruzarajzban, hol egy-egy plakáton vagy fotón, számítógépes grafikán jelenik meg. Az ilyen fajta művészek maguk köré kristályosítják a világot. Molnár Gyula bármihez nyúl, bármit készít – az sajátosan viseli magán kézjegyét. Jellemző rá, hogy egy-egy meghatározó élmény, motívum folyamatosan izgatja, több variációban, sok változatban keresi a végső megoldás lehetőségét. Nem saját bravúrjai csábítják, nekünk akar mind többet adni magából.
Molnár Gyula műveit sokszor maró kriticizmus jellemzi, ennél fogva a modern és elkötelezett művészethez tartozik. Munkái azoknak a nézőknek és olvasóknak címzett üzenetek, akik a modern civilizáció világában élnek, mindazonáltal az igényes néző kategóriájába sorolhatók.
Formanyelvezete, eszköztára igen sokféle: figuratív, geometrikus formákat egyaránt használ. Mindezek között az összekötő kapocs személyiségének mindent elsöprő szuggesztivitása.
Jórészt olyan feladatokat vállalt el (filmplakátok, ügynökségi munkák, arculatok, bélyegek, sb.) amivel azonosulni tudott úgy, hogy a megjelenített téma sajátjává vált. Az ábrázolás kvázi személyessé vált, a reklámozott esemény vagy tárgy pedig végtelenül izgalmas képi formát kapott. Ahazai alkalmazott grafika egyik legmeghatározobb alakja.
Autonóm munkáinak, grafikáinak gyakori jellemzője a pajkosan karikírozott alakábrázolás. A művek nem csak azt sugallják, hogy milyen éles szemmel figyeli meg az emberi tulajdonságokat, de azt is, hogy milyen mesteri rajzoló. Mérhetetlen ambícióval dolgozik.
Figyelmet érdemelnek a képregény elemeire épülő, szexuális szimbólumokkal átitatott rajzai.
A képi, jelképi megjelenítés – mint az elvont gondolat illusztrálója –megelőzi az írott szöveget kísérő illusztrációt.
A hagyományos eszközök, a rajzolás, a festői, grafikai megjelenítés, a fényképezés mellett a digitális manipuláció lehetőségével is él. Használja a számítógépet – de művei nem sugallják a „techno érzését”.
Munkásságában a tervező grafika minden műfaját műveli – szem előtt tartva az adott feladatot, de autonóm munkáiban személyes hangon szólal meg. Vannak olyan művészi, grafikai problémák, amelyek izgatják. Nem csak a szakmai feladatot, hanem az önkifejezés lehetőségét is keresi a feladatok megoldásában. Nála sosem a formai szerkesztés, az absztrahálás az alap, hanem az érzékletes ötlet, a sokszor humoros, szatirikus hasonlat, képi ötlet. Munkásságára mindvégig jellemző a kísérletező, kutató, mindig újabb lehetőségeket kereső alkotói tevékenység. Autonóm művészi formákat ütköztet a reklám, a banális hétköznapi vizuális kommunikáció elemeivel.
A derűt csipkelődéssel vegyíti, a tragikust könnyedséggel, de alkotásainak közös vonása a lendületes, érzékletes ábrázoláson átsütő életöröm és érzékiség.
A rajz talán a legszemélyesebb műfaj. Az a képi nyelv, amely leginkább alkalmas a lélek legapróbb rezdüléseinek kifejezésére is. A rajzolás minden képzőművészeti alkotás alapja. Egyetlen kor, egyetlen stílus sem nélkülözi. A rajz ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Nem a vázlat, nem az alap, amelyre a későbbi mondanivaló felépül, hanem befejezett egység, amelyből sem elvenni, sem pedig hozzátenni nem lehet.
Molnár Gyula rajzai apró vonalszárakból felépített művek – az emberi kapcsolatok kibogozhatatlan metaforái – amelyeknek sajátos, egyénhez kötött jelentései néha titokban maradnak. Rajzainak kulcsfogalmai: szabad képzettársítás, rafinált jelkép, átvitt értelmű öntörténetírás, realitás és irrealitás, a kimondás és elhallgatás, a lázadás és az alázat.
Szereti a ceruzarajzot – szereti finom tónusait. Szereti a vonalat – amely alkalmanként kemény és kegyetlen, máskor finom szálból horgolódik ki a rajz és lehet vele leheletfinom jelzéseket, lavírozott tónusokat varázsolni.
Molnár Gyula oktatóként, tanszékvezetőként és barátként végzi a hallgatók művészi képzését, irányítását. Szolgálat az, amit művel. Hűségesen, fáradhatatlanul szervezi a diákok bemutatkozásait, szakmai fórumokon képviseli érdekeiket, oktat, bemutat, előkészít, felkészít, segít…..!
Ars poetikája a tervezőgrafikáról:
„Csinálj a hétköznapiból egyedit, az egyediből hétköznapit, tedd hozzá a maximális szakmai felkészültségedet és sikeres lesz a kommunikációd. Ma a grafikai tervezés egy intellektuális, kreatív technikai aktivitás, ami a vizuális megformáláson kívül magában foglalja a médiák ismeretét és használatát.”
dr. Szepes Lászlóné művészettörténész
Irodalom
VADAS J.: Papolunk, papolunk, Élet és Irodalom, 1981. február 21.
ABA NOVÁK J.: Az év legjobb plakátja, Propaganda, reklám, 1981/4.
HUDRA K.: Kézjegy. ~, Művészet, 1988/3.
GYÁRFÁS G.: Szubjektív válogatás az 1989. év magyar plakátanyagából, Propaganda, reklám, 1990/1.
HUDRA K.: ~. Szignó nélkül: kommunikáció designer, Magyar Iparművészet, 1999/3.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1981 • Iparművészeti Múzeum, Budapest [Antal Pállal]
1986 • Váci Mihály Művelődési Központ, Nyíregyháza
2004 • Arany rajzszög, életműrészlet, Budapest
2008 • Életmű-kiállítás, Ponton Galéria, Budapest
2012 • Életmű-kiállítás, Pál Gyula Terem, Nyíregyháza.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1974, 1976 • Nemzetközi Plakátbiennálé, Varsó
1974 • 70×100. 13 fiatal grafikus kiállítása, Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest
1975 • Jubileumi plakátkiállítás, Szépművészeti Múzeum, Budapest
1982-1992 • III.-VIII. Országos Alkalmazott/Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba
1986 • 100 + 1 éves a magyar plakát. A magyar plakátművészet története 1885-1986, Műcsarnok, Budapest
1990 • A változás jelei, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1993 • Art Directors’ Club, New York [a H-Arts Directors Stúdióval]
1996 • Plakát Parnasszus I., Szent Korona Galéria, Székesfehérvár
1997 • Plakát Parnasszus II., Szent Korona Galéria, Székesfehérvár
1998 • Műkép III. Országos Digitális Grafikai Biennálé, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2001 • Milleneumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
2002 • Trakta, Vigadó Galéria, Budapest
2003 • május 1., MEO, Budapest
2004, 2005, 2006 • Arany Rajzszög, Budapest
2006 • Veszélyes plakátok, Várszínház, Budapest • Szívügyek, Művészeti Malom, Szentendre
2007 • Magyar Kultúra Napja, Metró kiállítás, Budapest
2009 • Ferenczy-díjasok kiállítása, Szövetségi Kiállítóterem, Budapest
2010 • Mesterek és Tanítványok, Újpesti Galéria, Budapest • Plakátok, Magyar Plakát Társaság, Pécs • Magyar Plakát Társaság, Varsó (PL) • Magyar Plakát Társaság, Prága (CH) • Magyar Plakát Társaság, Szövetségi Kiállítóterem, Budapest
2011 • Tervezőgarafikai Biennálé, Olef Pálme Ház, Budapest • Arany Rajzszög, Design Terminál, Budapest • Hommage á CSÓK ISTVÁN, Magyar Plakát Társaság, szabadtéri kiállítás, Székesfehérvár • Millenáris Park, Budapest • Vizuális környezetszennyezés, Magyar Plakát Társaság, Magyar Plakát Ház, Nagykanizsa.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Mahír Archív
• Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• Országos Széchényi Könyvtár, Budapest.
A cikk lejjebb folytatódik.